Versajánló

Tornai József: Megáldottan és átkozottan

Ötven verseskönyvet írtam

harmadszáz esztendő alatt:

dobogott a bujaság véknyomban,

az táncoltatta tollamat.

Miért nem hagytam abba régen

ezt a vak mulatozást,

miért nem győzött le ős-ellenségem,

a kételkedés, az ellen-látomás,

Babits Mihály: Szent király városa

Esztergom, Előhegy

Az első szent király itt született, s azóta

szent város ez: szent és gyámoltalan.

Paphercegek, néha paraszti, néha

királyi vér, akkomodálta vén csúzos

lába alá, faragott tarka zsámolyul.

Pintér Lajos: tóth menyhért-énekek (gyerkőcök)

jókedvemben festettem

ezt a képet

kezükkel lábukkal

kalimpálnak

a gyerkőcök az égnek

játszanak bolondoznak

boldog lázban égnek

mikor fürdöttem

a folyóban

mily fájó az emlék

rossz falábamat

lecsatoltam

Ady Endre: Vén faun dala

Pogányok üdve: érlelő nyár,

Nyüzsgő világ, por és salak –

Én, bús faun, karom kitárom

És áldalak, megáldalak.

Sugáros útjaid bejárom,

Ha sugár nincsen is velem:

Én vagyok a legvígabb koldus

Aki dalol – az útfelen...

Babits Mihály: Egy szomorú vers

melyben a költő azon panaszkodik,

hogy nincsen barátja.

Nekem nem volt barátom,

tőlem mindenki fut,

Ady Endre: Aki helyemre áll

Lehet-e, lehet-e?

Hogy jön még ájult tűz-nyár,

Bukó-csillagos éjek

S hogy én, Én, már ne éljek?

És majd szűrik a bort

Pompás, aranyos őszben

S ittasan, tarka lombok

Hulltán nem én borongok.

S meleg asszony-szalon

Jókai Anna: A lovas imája

Nappalra fekete lovat adj

hogy kitessék a fehér fényben

És fehér legyen a ló

ha ránk szakad a fekete éjjel

ha a gyeplőt elejteném

a fekete akkor is haladjon

Zsille Gábor: Pont

Az erdő titokzatos pontja,

ahol a húszméteres fenyők birodalma

átmenet nélkül nyírekre vált.

Nem tévedés, húszméteres: irdatlan nyurgák

az északi fák, például Białystok mellett,

törzsük töredezett, ráncos, csak a felső

negyedén-ötödén meredeznek ágak.

Zelk Zoltán: Micsoda madár!

Jaj, a szelek drótsövénye

szét ne szedje már,

földet érjen, megpihenjen

ez a zöld madár.

Előbb ágra száll,

aztán gyöpre száll,

zöld erdőben, zöld mezőben

sétál a madár.

Micsoda madár! Micsoda madár!

Kék a lába, zöld a szárnya,

Kalmár András Márton: Hársillatú dallam

Nyári éjnek halkszavú melódiái közt

zsenge, színes illatfelhő hempereg.

Szobámban zsong, bolyong, fürdőzik, körbejár:

múlt nyarak homályos fénye s képek tengenek,

régi június, ó, régi dallamok;

elszállt érzések dalát lehellik rám az illattengerek,