Versajánló

Győri László: Faluszél

– Hová megy, néni?

– Csak ide a földre.

– Sétálni egyet? Jót tesz az a csontnak.

– Séta? Nem szoktam én sétálni, dehogy!

Kimegyek, hogy beszéljek a földdel.

Beszélgessek egy kicsit a földemmel.

Ki szoktam menni néha beszélgetni hozzá.

Kálnoky László: Egy városhoz

Nem maradhattam ott örök rabodnak,

de hogy eszembe sem jutsz, mégse hidd.

Kockaköveid bennem súlyosodnak,

bennem görbülnek nagy boltíveid.

Pupillám belsejére odafestve

szivárványló kép több ezernyi van:

barokk szentek bohókás, kurta teste

Petőfi Sándor: A tél halála

Durva zsarnok, jégszívű tél,

Készülj... készülj, a halálra!

Jármodat megunta a föld,

És ledobja valahára;

Szabadság lesz! ím, az ég is

Ideszegődött a földhöz,

Fegyvertárából, a napból,

Tűznyilakkal rád lövöldöz.

Arany János: Barátomhoz

Petőfihez

Unszolsz, hogy írjak holmi verseket:

S mily szívesen fogadnék szót neked!

De átkozott gebe az a Pegaz,

Dehogy nyargal, dehogy! csak tipeg az.

Tegnap már mintha írni kezdenék,

Egészen a tollrágásig menék,

Szepesi Attila: Önarckép Rembrandt modorában

Ideless, te vigyori kófic,

roskadt fotelben kuporgó, akinek

gyűrt arcán alácsurog a lámpafény,

és naponta újabb ráncok lepik hajdani

feszes bőröd, mintha valami láthatatlan

pók, a sokasodó esztendők mikroszkópi takácsa

Weöres Sándor: Nem szándékom

Nem szándékom, hogy kérjelek a jóra.

Perzselő szomjat kelteni a jóra: ezért jöttem.

Nem szándékom, hogy hívjalak a jóra.

Korgó éhet kelteni a jóra: ezért jöttem.

Nem szándékom, hogy kérjelek és hívjalak.

Ha nem iszol meg engem: torkod lángot vet.

Szabó Lőrinc: A szelíd tanítvány

Szebbek a szép tavaszi napoknál is, de szavaid, barátom,

hidegek, mint a vas, és még az éjszakánál is ijesztőbbek.

Minden este megáldalak álmaimban, te nem is tudsz róla.

Nem is tudod, mennyire szeretem okos szemeidet.

Kányádi Sándor: Zsörtölődő

Elegünk van már,

elegünk.

Meddig kell még di-

deregnünk?

Mondják a kupás-

cserepet

megülő fagyos

verebek.

Télen átal is

nyaraló

fecskének lenni

volna jó,

csettegeti a

porkahó

Kosztolányi Dezső: Fejtörő felnőtteknek

Tudod-e, ez mi?

Jó torna eszednek:

asztalt terítenek,

asztalt leszednek.

Haladnak az utcán,

feküsznek az ágyon,

mint pille cikázik

fejükben az álom.

Karjuk követ, ércet

izzadva vonszol,

Orosz István: Az arcom

Az első arcom homokkő,

ezer repedés rajza,

tengerárok a második

temetve mély iszapba,

egy újabb arcom sivatag,

van, amit dús repkény takar,

egy arcom bogláros mező,

egy másik százéves avar,