Versajánló

Orosz István: Az arcom

Az első arcom homokkő,

ezer repedés rajza,

tengerárok a második

temetve mély iszapba,

egy újabb arcom sivatag,

van, amit dús repkény takar,

egy arcom bogláros mező,

egy másik százéves avar,

Tornai József: Fátyolos lebegés

Van másik világ!

Ezer és ezer barátom is átlépte kapuját,

és szülőm-nemzőm, testvéreim, szerelmesek, rokonok;

csak a bűnösök nem lehetnek ott boldogok.

Ez a föld nem arra való, hogy

virágokból gyűjtsük a mézet, aranyozott szót.

Kányádi Sándor: Új esztendő

Új esztendő, új esztendő,

nem tud rólad a nagy erdő,

sem a hó alatt a határ,

sem a határ fölött szálló

árva madár.

Új esztendő, új esztendő,

nem volt a nyakadban csengő,

nesztelenül érkeztél meg,

lábad nyomát nem érezték

Szőcs Géza: Kívánok boldog régi évet

Most hogy a szem a múltba réved

Kívánok boldog régi évet

Kívánom úgy éld meg a múltat

Mint aki szívből megtanultad

Mint ki érti a tegnapot

S mindent mit tőle megkapott

Megkapta boldog régi éned

E most kimúló múló évet

József Attila: Betlehemi királyok

Adjonisten, Jézusunk, Jézusunk!

Három király mi vagyunk.

Lángos csillag állt felettünk,

gyalog jöttünk, mert siettünk,

kis juhocska mondta – biztos

itt lakik a Jézus Krisztus.

Menyhárt király a nevem.

Segíts, édes Istenem!

Sík Sándor: A napkeleti bölcsek

Ama csillag után.

A holdsugaras hideg éjszakában,

Mint egy fehérlő, csendes álom,

Úgy vonult el a komoly karaván.

És elől ment a három.

Babits Mihály: Csillag után

Ülök életunt szobámban,

hideg teát kavarok…

Körülöttem fájás-félés

ködhálója kavarog.

Kikelek tikkadt helyemből,

kinyitom az ablakot

s megpillantok odakint egy

ígéretes csillagot.

Ó ha most mindent itt hagynék,

Juhász Gyula: Szavak

Szavak, csodálatos szavak,

Békítenek, lázítanak.

Eldöntenek egy életet.

Följárnak, mint a kísértetek.

Szárnyalnak, mint a gondolat.

Görnyedve hordnak gondokat.

Világokat jelentenek.

Meghaltál, ha már nincsenek.

Lackfi János: Határozatlankodó

Tudod, mi jellemző rám a legjobban? Reggelente

zuhanyzom, de ez még nem volna olyan hű, de jellemző,

gondolom, rajtam kívül jó pár millió ember zuhanyzik

reggelente, és akkor azokról a szerencsétlenekről

ne is beszéljünk, akik se reggel, se este nem jutnak

Vörösmarty Mihály: Szózat

Hazádnak rendületlenűl

Légy híve, oh magyar;

Bölcsőd az s majdan sírod is,

Mely ápol s eltakar.

A nagy világon e kivűl

Nincsen számodra hely;

Áldjon vagy verjen sors keze;

Itt élned, halnod kell.