Versajánló

Áprily Lajos: Útravaló

A lélek,

mikor búcsúzva bontja szárnyait,

visz magával a földről valamit.

Eszmét, melyet világra ő hozott,

virágot, melyet ő virágoztatott.

Én Istenem, én mit vigyek neked?

Nem vihetek én mást, csak verseket.

Oravecz Imre: Még

Még visz a lábam,

még engedelmeskedik a kezem,

még jólesik az étel,

még észreveszem, ha el akar csöppenni az orrom,

még elvégzem a munkám,

még nem szorulok támaszra,

még nem hanyagolom el a külsőm,

még rendszeresen tisztálkodom,

Buda Ferenc: Fohász a virradatban

Istenem ezen a hajnali órán

amidőn madár se szól még s már eb sem ugat

bárhol vagy is

talán ott fönn lebegsz túl túl a galaktikákon

vagy itt benn a szívemben rejtőzködöl

bárhol vagy is Te Láthatatlan

Te Ismeretlen

mutasd meg magad

Pintér Lajos: a csongrádi tisza-gáton

a csongrádi tisza-gáton

sétált tovább

menyus mester

az angyali festő

de szép e táj

de szép ezen

alvó nyugodt táj

mondotta magában

az isten jókedvében

teremtette

s ha isten festő volt

legszebb színeivel

Kiss Jenő: Vers a bibliafordítókról

Magyarul szólalt meg a Biblia

s a zsoltár. Zord, nehéz időkben.

A lélek beledöbben.

Nehéz idő, aj, vassal szigorú kor,

mely mégis, mégis szent volt és dicső:

biblia- s zsoltárfordító idő.

A magyart megtanították Istenre,

s Őt magyarra –

Gyurkovics Tibor: Istenem

Ölelj meg engem, Istenem,

már föl akarom adni

az örök ellenállást,

már meg akarok halni.

Köszvényben és közönyben

nagyon sokáig éltem

bódító tisztességben

és tarkó-szenvedésben.

Petőcz András: Kertész Imre halálára

Megálltam akkor az út mellett az autóval.

Alig akartam hinni, szólt a rádió, valami zene

volt slágerek, sanzonok a francia rádióban, amikor

megszólalt a hírek, benne egy bemondó kissé

közömbös hangja, kissé fáradt, közömbös hangon,

Tornai József: Lelkierő

Ady Endre, én nem tudtam, mi a lelkierő,

míg beteg nem lettem: napról

napra más fájdalmaktól szenvedő.

Te Isten szörnyetege, míg

gyáva voltam, nem mertem arra

gondolni, mi les rám, mi keserít,

Ady Endre: A muszáj-Herkules

Dőltömre Tökmag Jankók lesnek:

Úgy szeretnék gyáván kihunyni

S meg kell maradnom Herkulesnek.

Milyen hígfejűek a törpék:

Hagynának egy kicsit magamra,

Krisztusuccse, magam megtörnék.

De nyelvelnek, zsibongnak, űznek

Illyés Gyula: Széchenyi hídja

Hány könyvet írt! És valamennyinél

többet ér
ez a híd. Hogy él!

Egy mondandón, mit nem papírlapokra
bízott, ki észbe fogta,
és létrehozta,

egy derék eszmén járok át naponta.

Napi örömöm ez a jó
anyagba burkolt közölnivaló.