Versajánló

Márai Sándor: A pók

Az idő hidegebb lesz. Mind meghaltak,

Kiket szerettél. Köd fedi a holdat,

Kutyád öreg már, rekedten csaholgat.

Halott fekszik a hóban. Vére alvadt.

A szó csak szó, a hús csak hús, az álom

Köd és zavar. A puszta földre ülj le.

Szent-Györgyi Albert: Psalmus Humanus

Uram, ki vagy te?

Szigorú nemző atyám,
Vagy szerető anyám,
kinek méhében ez a világmindenség
megfogamzott?

Osvát Erzsébet: Aranyszárnyú nyár

Igaza van Osvát Erzsébetnek… Elmondani valamit, bármi érdemlegeset a nyárról – hitelesen megidézni ezt a földtől elemelkedett csodánkat –, csakis gyermeknyelven érdemes. Mert a gyermeknyelv és gyermekvers korántsem gügyögés és lapos frázisok pufogtatása, korántsem értelmetlenségbe hajló kis bolondozás.

Vajda János: Ruházat

„Fejedet hidegen, lábadat melegen”

Régi szabály, mégis vannak ám elegen,
Akik viselkednek éppen megfordítva,
Aztán kettesével áll elő a hiba.

Babits Mihály: Korán ébredtem

Korán ébredtem. Ablakom még

ki nem nyitotta a szemét,

s a Csönd nem hagyta abba a zenét,

örök zenéjét, melyet minden éjjel

elkezd és folytat, míg a durva ember

ki nem üti kezéből hegedűjét.

Egy vékony résből a falon

fény ömlik egy kis vonalon.

Áprily Lajos: Ha élne

Ha élne, este csöndesen döcögve

kiállana a vén, kopott küszöbre,

s kemény kezembe lankadt jobbot adva

érdeklődő vidámsággal fogadna:

„Zivatarfelhők nem jártak felétek?

A pisztrángoknak jó volt a csalétek?

A hátizsákod nem sértette vállad?

József Attila: Szép, nyári este van

Szép, nyári este van.

Fenyvesi Ottó: Mohol-Gunaras

Jegyezz meg jól minden gunarasi dolgot!

Szabó Lőrinc: Mézpergetés

Mézet pergettünk. Lágyan suhogott

a centrifuga; nehéz illatok

ülték meg a levegőt, az egész

konyha, tornác, csupa szag, csupa méz;

a nagy tartályban négy-négy fölözött

keret keringett dróthálók között,

s mikor vadul meghajtottam a gép

Weöres Sándor: Tér és pont

Egyetlen pont sem fér el a térben.

A tér csak az érzékek részére tűnik

határtalannak; tulajdonképpen

szűkebb mint a pont.

Ami határtalan: kiterjedéstelen;

ami kiterjedéstelen,

abban a végtelen nagyság

és végtelen kicsinység ugyanaz.