Versajánló

2015. december 2., 13:38

Radnóti Miklós: Decemberi reggel

A vastag ég szobánkba lép

és puhán feldőlnek tőle mind

aprócska tárgyaink.

 

Ó, vasárnap reggel, te édes!

hat érdes reggel gondja ring

s kiúszik ablakunkon.

 

Mert hó ragyog kint és pehely

szöszös pehelyre szálldos újra,

Tovább »
2015. november 25., 09:04, 776. szám

Böröndi Lajos: Cseh Tamás

Csak a másik oldalra mentél

Mi itt maradtunk nélküled

Azt játsszuk most hogy éltél

S éltünk mi is veled

 

A szépben ott a rút is

Nélküle nincsen szép se

Csak egy lobbanás az élet

Vagy egy lobbanás se?

 

Tovább »
2015. november 18., 09:22, 775. szám

Komjáthy Jenő: A magányos ivó

A csöndes éjben egymagam

Titokban itten iddogálok,

A csillagraj távolban van,

Nincs ellen itt, se jó barátok.

 

Máskor szeret a képzelet

A csillagégben messze járni,

Szorítom most a serleget,

Még egyszer el találna szállni.

 

Tovább »
2015. november 11., 09:17, 774. szám

Kosztolányi Dezső: Azokról, akik eltűntek

A haldoklókkal csókolóztam,

az elmenőkkel cimboráltam,

izzadt hajuk simítva hosszan

ágyukhoz álltam.

 

Marasztaló igéket

súgtam fülükbe, mint az élet,

de hívta őket a nagy út,

és én kötöttem nékik a halálban

batyut.

 

Tovább »
2015. november 4., 09:43, 773. szám

Báger Gusztáv: „Lét és morál”

épp leszaladok a Garay-piacra

reggel hétkor nagy bódulatban

előtte Fellini-filmet álmodtam

nagy fenekű meztelen nőkkel

most meg ott látom a kofa arcát

hozzáképzelem a többit

majd beállok a vidám sorba

túrós kifliért és kenyérért

Tovább »
2015. október 28., 10:05, 772. szám

Nemes Nagy Ágnes: Vasárnap

Ünneplőben jár a város

egy kis vékony fény után,

őszi, langyos, szép vasárnap,

szép vasárnap délután.

 

Résen át a fény behullik:

menni: merre? Várni: mért?

– Régi képünk elfakulva

sír egy csöppnyi kárminért.

 

Tovább »
2015. október 21., 09:16, 771. szám

Kosztolányi Dezső: Zászló

Csak bot és vászon,

de nem bot és vászon,

hanem zászló.

 

Mindig beszél.

Mindig lobog.

Mindig lázas.

Mindig önkívületben van

az utca fölött,

föllengő magasan

egész az égben,

s hirdet valamit

rajongva.

Tovább »
2015. október 14., 09:10, 770. szám

Buda Ferenc: A Semmi partján

Teng-leng az öregember

Ideje mint a tenger

Se hossza nincs se vége

Kifakul szeme fénye

Pók egy mély bögre alján

Szorong a Semmi partján

Célját maga sem tudja

Bármihez fog megunja

Sóhajt morog köhécsel

Kenyeret vág a késsel

Tovább »
2015. október 7., 09:27, 769. szám

Fodor Géza: Nyárvégi virágcsendélet

A lépcsőpárkányra délután
    Felkattan még a nyári nap
Rozsdavert kandeláberen
    Cikláment gyújt az áhítat

Az ágak közt halk cinkefény
    Noktürn-karátos zöld achát
Futtatja hószín flitteren
    A visztáriák sugarát

Tovább »
2015. szeptember 30., 09:38, 768. szám

Áprily Lajos: Őszi rigódal

Megeste már a dér a bokros oldalt,

fenn vadlúd-ék húz vadlúd-ék után.

Ragyog az ősz. És dalt hallok, rigódalt,

egy ritka lombú vadcseresznyefán. –

Ilyenkor cinke cserreg és ökörszem,

rég hallgat búbosbanka-, s gerleszó.

Tovább »

Oldalak