Versajánló

Nemes Nagy Ágnes: Keress hazát

Nem-alvadó hiányérzet gyötör.

Mit áhítok, mikor tüdőmbe csorran?

Mint tetszhalott, csokrot, dohányt, gyönyört.

Meredve nézek a saját toromban.

Megillet minden. Értem száll a bor.

De nem fakad a szó, csak bent szivárog,

Csoóri Sándor: Incselkedni vadhírek jönnek

Új nap jön, új év, hószüret

s a csodák mégis elmaradnak,

szederágat zörget a felszél,

merev bagolyszem minden ablak.

Incselkedni vadhírek jönnek

Nyugat felől, havakban kúszva:

kérges, bankrabló Mikulások

mosolyognak a kisfiúkra.

Áprily Lajos: Új cinkeszó

1.

Köd és mínusz tíz. Február.

De az a „kicsicsűr”-madár

nagyvígan fittyet hány neki

s pici gitárját pengeti.

Nem lát eget, nem lát napot,

nem érez olvadás-szagot,

köd gomolyog, köd tornyosul,

tollára permetegje hull,

Kosztolányi Dezső: Téli alkony

Aranylanak a halvány ablakok…

Küzd a sugár a hamvazó sötéttel,

fönn a tetőn sok vén kémény pöfékel,

a hósík messze selymesen ragyog.

Beszélget a kályhánál a család,

a téli alkony nesztelen leszállott.

Mint áldozásra készülő leányok,

Petőfi Sándor: Hortobágyi kocsmárosné…

Hortobágyi kocsmárosné, angyalom!

Tegyen ide egy üveg bort, hadd iszom;

Debrecentől Nagy-Hortobágy messze van,

Debrecentől Hortobágyig szomjaztam.

Szilaj nótát fütyörésznek a szelek,

Lelkem, testem majd megveszi a hideg:

Kányádi Sándor: Hipotézis

Az óceánok s a tengerek valószínűleg

azért keletkeztek, hogy szemléltető-

eszközökül szolgálván, a képletbe-

foglalhatón túl – vagy innen? – valami

fölemelőt is sejtessenek az időről,

ami, bizony, a rajtunk s a természetben

Osvát Erzsébet: Jókedvű köszöntő

Tele a tarisznyám

tréfával, jókedvvel.
Csombékot kötök rá,
hogy el ne szökhessen.

Az új esztendőre
tartogatom kincsem.
Aki búval bélelt,
annak adok ingyen.

Juhász Gyula: Karácsony felé

Szép Tündérország támad föl szívemben

Ilyenkor decemberben.

A szeretetnek csillagára nézek,

Megszáll egy titkos, gyönyörű igézet,

Ilyenkor decemberben.

…Bizalmas szívvel járom a világot,

S amit az élet vágott,

Csanád Béla: Zsoltár

Hová vetettél, Istenem,

mily cethal belsejébe?
Lobog a bűzhödt levegő,
az állat tűz epéje.
Töröld le csapzott homlokom,
rendelj, Uram, magadhoz.
Bár cethal-sorsot érdemel,
ki rosszat rosszra halmoz.
Még engedetlen a jövő,

Ady Endre: Jóság síró vágya

Meleg karokban melegedni,

Falni suttogó, drága szókat,
Jutalmazókat, csókolókat:
Milyen jó volna jónak lenni.

Buzgóságban sosem lohadni,
Semmit se kérni, el se venni,
Nagy hűséggel mindent szeretni:
Milyen jó volna mindig adni.