Versajánló

Somos Béla Délibáb

2018. december 12., 12:11 , 934. szám

Hová sorakoztok könyvek, barátaim,

                miféle jövő felé meneteltek,

csapatostul meg magányosan is,

                mi vár rátok a gondolt túlsó parton?

 

A folyók, a drága szerelmeseink,

                akik mindig a tenger felé visznek,

Tovább »

Szöllősi Zoltán: Lengedező

2018. december 5., 11:32 , 933. szám

Lengedező bolyhos eső

Szinte havazik

Bánatvivő fáradt idő

Ősz is tavasz is

 

Hova véled dúdolt ének

Ily kétségekből

Szívem megett város remeg

Feledésbe dől

 

Hazafelé mért lefelé

Visz mindig az út

Tovább »

Tóth László: Isten névrokonai

2018. december 2., 11:48 , 932. szám

Frici – kutya. A kutyám. Ahogy néz rám.

Az időtlenjéből az én időmben időzőre.

Tovább »

Kosztolányi Dezső: Otthon

2018. november 25., 17:55 , 931. szám

Az esteli vonattal hazamentem

és minden úgy volt, hogy régente még,

a holdsugár némán sütött a kertben,

sóhajtva lengtek a hűs jegenyék.

Tovább »

Turbók Attila: Szökni megint?

2018. november 18., 07:45 , 930. szám

Szökni megint? Szökni? Hova?

Tengertől a rozsdálló szurdokig?

Bezárkózásból ki a prérire,

ahol a szél is meghunyászkodik?

Tovább »

Illyés Gyula: Hajlik a nyír...

2018. november 11., 11:14 , 929. szám

November van, torlódnak a fellegek,

sejteni csak, a déli nap hol lebeg:

hályogosan meg-megvilágul az ég,

mint mikor vak nyitja-hunyja holt szemét.

Tovább »

Weöres Sándor: Bolero

2018. november 4., 16:14 , 928. szám

Mind elmegyünk, a ringatózó fák alól mind elmegyünk,

a párás ég alatt mind indulunk a pusztaságon át

a száraz ég alá, ahányan így együtt vagyunk,

olyik még visszanéz, a holdsugár a lábnyomunkba lép,

végül mind elmegyünk, a napsütés is elmarad

Tovább »

Csoóri Sándor: Emlékezés 1956 novemberére

2018. október 24., 10:05 , 927. szám

Ősz volt, ősz, napok, hetek,

vagy talán évek óta: karhatalmista ősz.

Szél igazoltatott minden hazátlanul

kószáló falevelet az utcasarkon,

minden rohamsisakos gesztenyét.

És szél igazoltatott engemet is.

Vékony, tavaszi felöltőben

Tovább »

Léka Géza: Legenda

2018. október 17., 10:34 , 926. szám

Elment az egri kiskölyök, a régi,

a  szökőkútba szédült Pista gyerek,

ki hatvan évig viselte, ragyogta,

cseppenként osztva meg a történetet.

 

Hogy letérdepelt ott egy vénasszony is,

a káva mögé roskadt: Él-e? Jól van!

Tovább »

Reményik Sándor: Kétféle fájdalom

2018. október 10., 12:26 , 925. szám

Én nem bánom a pöröly zuhanását,

Ha reá, mint a gránit, felelek,

Úgy felelek, hogy szikrákat vetek,

Szikrákat, mik lelkemből az égig

Szökkennek – és aztán ott maradnak,

Elmúlhatatlan fényű csillagoknak.

Én nem rettegek kegyetlen kezétől

Tovább »

Oldalak