Versajánló

110 netbookot ajándékoztak a belső menekült gyerekeknek

A Kárpátaljára Ukrajna más régióiból érkezett gyerekek 110 netbookot kaptak tanulás céljából. A hírt a Boldog gyerekek civil szervezet Facebook-oldalán tették közzé.

Juhász Gyula: Az ópiumszívó

A lámpa sárga lángja sápad,

A szürke füst lassan lebeg

S már látok boldog déli tájat,

Fantasztikus, új szigetet.

Az unt jelen spanyolfalán túl

Kitárul egy zengő világ,

Mely új vigaszt ujjongva árul

S mutat száz álom-Indiát.

Kányádi Sándor: Viseltes szókkal

Gyöngéd, elegáns szerelmes vers. Nem a nagy, égiháborús, szenvedélytépte érzelmekről szól, hanem a szerelem ökonómiájáról, magunk tájvédelméről. Nem a féktelen érzékiségről szól, mely kiéget, elemészt, hanem a szerelem tartósságáról, megújuló energiaforrásáról. 

József Attila: Ősapám

Kissé Ady Az ős Kajánjára emlékezet, de csak látszólag. Nem pöröl senkivel, nem sopánkodik, panaszkodik, önsajnálkodik. Nem is a borgőzből, hanem az álomból érkezik hozzá az ősapja. József Attila igen fiatalon írta e versét, ugyanabban az évben, amikor a Nem, nem, soha! című csatakiáltását. 

Nagy László: Egyedül

Jaj április, te április,

ló-lábak, tüzek, trombiták,

szalagok, buja tekervények,

virulnak taknyos kis remények,

a hóhérnak is nyit virág.

Jaj április, te április,

szívemen ez a marok hó,

mintha csöngetne valaki,

Versajánló – ŐRSÉGVÁLTÁS

A Kárpátalja hetilap szerkesztősége szeretné megköszönni Penckófer Jánosnak, hetilapunk munkatársának nálunk végzett szolgálatát.

Dsida Jenő: Krisztus

Krisztusom,

én leveszem képedet falamról. Torz

hamisításnak érzem vonalait, színeit, sohase

tudlak ilyennek elképzelni, amilyen itt vagy.

Ilyen ragyogó kékszeműnek, ilyen jóllakottan

derűsnek, ilyen kitelt arcúnak, ilyen

Berda József: Imádságosan

Finom ebédek s vacsorák ízes illatát

szagolja képzeletem: sült húsokét

s fűszeres levesekét, amint párolognak

az ünnepi asztalon. S látom a rétesek

és bukták tornyos tálait s kidülledt szemekkel

máris rohannék, mint boldog kutya

Vajda János: Önkéntes dala

Isten hozzád, apám, anyám, kedvesem;

A hazáé a legelső szerelem,
A szabadság harcaiba elmegyek,
S vissza csak a győzelem hoz engemet!

Kosztolányi Dezső: Sorsunk

Tanuld meg, porember, a sorsod: lemondás

s lemondani nekem oly fájdalmas-édes.

Ura a végzetnek, ki ezt megtanulja,

bánat és csalódás nem fér a szívéhez.

Nézd a természetet, mint vár elmúlásra,

minden egyes ősszel lassan hervadozva