Versajánló

Csoóri Sándor: A hosszú tél zsoltára

Hosszú ez a tél, nem akar elmúlni soha.
Belerokkantak már az egyéves galambok is.
Elloncsosodva topognak a háztetőkön,
mint leszázalékolt éjjeliőr a fatelepen.

Szabó T. Anna: Dilidal (Pikli Natáliának)

Tudjátok, velem ki kompatibilis?
Pont, aki flúgos és pont, aki dilis!

Akinek nincs egy kis izgalmas agyláza,
az nálam biztosan nem rúghat labdába.

Jön a sok prominens eminens pléhpofa,
üsse kő, ha jut is, marad is létjoga,

Lackfi János: Irigykedő

Másoknak mindig minden sikerül,
és nekem ebből roppant elegem van.
Évekig készülnek a legjobb edzővel,
alárendelnek mindent az úszásnak,
még valamirevaló párkapcsolatuk sincs,
testhosszal döntik a világrekordot,
és mellesleg elit egyetemet végeznek.

Baka István: Toldi

Oly sűrű lett az alkony mint a kása
mit angyalok kavarnak szorgosan
felhők fehérlő lisztjével berántva
tömegkonyhának látom most Uram
a Mennyedet egy bádogperemű ho-
rizontnyi éj jut itt mindenkinek
bár kevesebb a zsírja mint a hűhó

Kölcsey Ferenc: A földhez

Szent kebeledből
Fesle ki hajdan
Az emberi nem,
S szent kebeledbe
Tér meg ismétlen
A napok szálltával,
Föld, hüv anyánk!

Csukás István: Januári hó hull

Januári hó hull, fehér lesz minden,
tiszta lapot nyit az új év.
Mit írunk rá? Itt a nagy lehetőség,
egy pillanatra költő lesz mindenki,
a hóra íródik a közös költemény!
Áhítattal figyelem, mint jó kolléga,
s igazán csak egy kicsit vagyok irigy.

Petőfi Sándor: Dínomdánom

Hegedűszó, furulyaszó, cimbalom...
Van-e még, kit a búbánat terhe nyom?
Akinél van, igazítsa el a bút,
Nehogy neki mutassuk meg, hol az út.

Áprily Lajos: Karácsony-est

Angyal zenéje, gyertyafény –
Kincses kezem hogy lett szegény?

Nem adhattam ma semmi mást,
csak jó, meleg simogatást.

Mi győzött érdességemen?
Mitől csókolhat úgy kezem?

Simogatást mitől tanult?
Erembe Krisztus vére hullt?

Nemes Nagy Ágnes: Téli angyal

Ül a vékony Mária

És ölében a fiú

Szélfúvásnyi gyenge zajt hall

Összerezzen: itt az angyal

S ő is tudja: minden angyal

Iszonyú

Iszonyú szél volt márciusban

Nagy piros égbolt szél-parázs

Kosztolányi Dezső: Szeretet

Mennyi ember van,

akit szeretek.

Mennyi nő és férfi,

akit szeretek.

Rokonszenves boltileányok,

kereskedősegédek, régi és hű

cselédek, lapkihordók, csöndes,

munkás írók, kedves tanárok,

kik vesződnek a kisfiammal.