Versajánló

Juhász Gyula: Május

Vén harcos én, ma békét hirdetek,

Virággal verve meg a szíveket.

Egy új kiáltványt írok s érezem,

Hogy ez az ige egyszer tett leszen:

Ember, légy végre ember újra már,

Ne ordas farkas és halálmadár!

Radnóti Miklós: Péntek

Az április megőrült,

még nem sütött a nap,

egy hétig folyton ittam,

így lettem józanabb.

Az április megőrült,

fagyot suhint ma rád,

egy író ír s hetente

eladja a hazát.

Az április megőrült,

Jókai Anna: Nagypénteken

Vegyek részt teljesen

kibúvót ne keressek

megmentőt ne várjak

és anyámra se nézzek

vegyek részt teljesen

az ecetet ki ne köpjem

a jajgatást vissza ne tartsam

és ne hivatkozzam érdemekre

vegyek részt teljesen

József Attila: Kiáltunk Istenhez

Isten!

Kiáltunk hozzád:

Légy a mi érző, meleg bőrünk,

Mert megnyúztak bennünket,

A fájdalomtól már semmit se látunk,

És hiába, hiába tapogatózunk,

Nem érezzük meg a dolgokat,

Csak azt, hogy irtózatosan fájnak.

Babits Mihály: Éjszaka

Ím, itt a tág, a szabad éjszaka,

Illatos ege, színes csillaga;

mi, szűk szobáknak sápadt gyermeki

tegyünk szerelmi vallomást neki –

Ó éjszaka! Ó, fényes éjszaka!

A föld, ha nyugalomé s gyönyöré,

szelíd szárnyával ő borul fölé,

Károlyi Amy: Szó

Vannak csendek,

mikor a percet

átüti a szó.

Nyiss ki ajtót és ablakot,

Isten a látogató.

Hagyd minden dolgod,

a szóra figyelj.

Oly ritkán hallható.

Átömlik rajtad mint egy ölelés,

Petőfi Sándor: Golyók sivítnak, kardok csengenek…

Golyók sivítnak, kardok csengenek,

A zöld mezőt piros vér festi meg,

Csaták zajától zeng a föld s az ég,

S te hősi költő, te itthon vagy még!

Azért daloltál harci vágyakat,

Azért daloltad bátorságodat,

Hogy amidőn a harc előkerül,

Dsida Jenő: Olvadó jégvirág

Valami nagy, elérhetetlen szerelem

ködlik a mezők felett,

elnyújtott, fájó, végtelen kiáltás

a boldogság után.

Kicsi galambok kimerészkednek

fehérlő szárnyaikkal

a feslő márciusba s lábuk elé

olvadt patakok csörgedeznek.

Arany János: De gustibus

Magyar Miska olyan ember,

Hogy a könyvet nem szereti,

Csak azt hányja, csak azt veti:

Minek a könyv? kell is neki.

Egyszer mégis, (ha nem lopott),

Ajándékba könyvet kapott,

És, így levén az állapot,

Olvasni kezde egy lapot.

Radnóti Miklós: Tajtékos ég

Tajtékos égen ring a hold,

csodálkozom, hogy élek.

Szorgos halál kutatja ezt a kort,

s akikre rálel, mind olyan fehérek.

Körülnéz néha s felsikolt az év,

körülnéz, aztán elalél.

Micsoda ősz lapul mögöttem újra