A magyar kultúra ünnepe

2001. január 26., 01:00 , 2. szám

A magyar kultúra napjának szentelt ren­dez­vények so­ro­za­ta Kárpátalján a Beregszászi Illyés Gyu­­la Magyar Nemzeti Szín­ház társulatának Adam Mic­kie­wicz Ősök című darabja ung­vári ősbe­mu­ta­tójával vette kezdetét. A Kárpátaljai Magyar Kul­tu­rális Szövetség által szer­ve­zett ünnepi ese­mény dísz­vendégei voltak Schif­fer János, Budapest fő­pol­gár­mester-helyettese, Ríz Ádám, az Oktatási Minisz­té­rium Határon Túli Ma­gyarok Tit­kár­sá­gá­nak főosz­tály­ve­zetője, Szakács Zol­tán, a Magyar Köz­társaság ungvári fő­kon­zulja, Hor­kay László, a Kár­pátaljai Református Egyház püs­pöke, Bella István, a bemu­ta­tott darab fordítója. A há­zi­gaz­dák kép­vi­se­letében Milován Sándor és Bren­zo­vics László alel­nö­kök voltak jelen.

Az egybegyűlteket elsőként, Schiffer János kö­szön­tötte:

– A magyar kultúra napját tíz éve, annak barátai és művelői keltették életre. Nagy öröm számomra, hogy az új évezred ezen ünnepét a Himnusz szülőföldjén nyithatom meg ott, ahol a megmaradást hirdető verssor is született: „Hass, alkoss, gyarapíts, s a haza fénye derül!”

Az egybegyűlteket első­ként Schiffer János kö­szön­tötte:

– A magyar kultúra napját tíz éve annak barátai és mű­velői keltették életre. Nagy öröm számomra, hogy az új évez­red ezen ünnepét a Him­nusz szülőföldjén nyithatom meg, ott, ahol a megmaradást hirdető verssor is született: „Hass, alkoss, gyarapíts, s a haza fényre derül!”

– A magyar szellemi élet legkiválóbbjai előtt sohasem volt kétséges, hogy Európa felé menetelve újra, a nemzet nem fölösleges terhet, nem ballasz­tot, de rejtett kincset, értékes szellemi tartalékot cipel a há­tán, amikor nem hagy minket magunkra – fogalmazott ün­nepi beszédében Vári Fábián László költő. – Az ember el­pusz­títható, a nép szétszórható és feloldható, de az általa lét­rehozott műveltség sokáig fenn­­marad még, hogy mások szá­má­ra is tanulság legyen.

A programsorozat pénteken Him­nusz-mondó versennyel foly­tatódott az ungvári Dayka Gábor középiskolában, s ugyan­csak a megyeszékhelyen ren­dezett a MÉKK értelmiségi fó­rumot ar­ról, hogy több­köz­pon­túvá válik-e a magyar nyelv­hasz­nálat és kultúra a Kárpát-medence ré­gi­ó­iban.

Munkácson a helyi ma­gyar­ság a színházban ünnepelt, ahol Csokonai Dorottya c. színművét tekinthették meg a beregszászi színház előadásában.

Ugyanezen a napon mint­egy százan gyűltek össze a be­reg­­szászi Kölcsey-em­lék­táb­lá­nál, hogy emlé­kez­ze­nek a Him­nusz költőjére, s meg­fogal­maz­zák azo­kat a gon­dolatokat, ame­lyek Köl­csey sokszínű élet­mű­véből ki­sebb­­ségi létünkre vo­nat­­koz­tat­ha­tók.

Az ünnepségsorozat va­sár­nap Ungváron a Magyar Mil­len­niumi Emlékoszlop meg­ko­szo­rúzásával és a város refor­má­tus templomában tartott istentisztelettel zárult.