Nyilvános strandon szóba sem jöhetett a bikini

Úgy vigyáztak ránk, mint a háremhölgyekre…

2001. február 2., 01:00 , 3. szám

Mi vesz rá egy kárpátaljai lányt arra, hogy táncosnőnek szegődjön Törökországba? Hogyan látta azt az országot, ahol a Lenin-szobor és a csador jól megférnek egymással? Hogyan él egy európai nő abban a világban, ahol a férfi a teremtés koronája, a furcsa nevű énekeseket hallgatják szívesen, és nyilvános strandon szóba sem jöhet a bikini?...

Ki ne szeretne egzotikus tájakon járni, látni a tengert, megismerni különleges embereket? Ezt az álmot váltotta valóra a kaszonyi B. Mónika, aki fél évet töltött az Égei-tenger partján.

– Fiatal lányként hogyan jutottál el Törökországba?

– Egy Csernovciban élő énekesnő és művész-menedzser ismerősöm ajánlotta a lehetőséget, de megvallom, csak második nekifutásra mertem élni vele. Táncosnőket keresett ugyanis, és törökországi munkát ajánlott. Városából számtalan tánccsoport utazik külföldre, ez egyfajta megélhetési lehetőséget jelent. Korrekt szerződést ajánlott, majd megszervezte a hat lány felkészítését: képzett koreográfust fogadott, aki segített elsajátítani a táncokat. Én magam kereskedelmi szakképesítést szereztem, semmilyen táncos múlttal nem rendelkeztem azon túl, hogy mindig is szerettem táncolni. A különböző engedélyek birtokában aztán megérkeztünk Edremit városába. Meg kell mondjam, hogy a török hatóságok komoly feltételeket támasztanak a külföldi munkavállalókkal szemben és ezeket be is tartatják.

– Esténként felléptetek, de mivel töltöttétek a szabadidőtöket?

– Az első időkben főleg nyelvtanulással. Legalábbis én egyszerre tanultam ukránul és törökül. A panzióból ráláttunk a tengerpartra, naponta megmártóztunk benne, mégsem untuk meg. Sokat jártunk a városba, de csak felügyelettel. Fogadóink úgy vigyáztak ránk, mint a háremhölgyekre. Mindent elkövettek annak érdekében – és ezt tőlünk is megkövetelték –, hogy ne adjunk semmilyen okot az atrocitásra. Tilos volt például miniben járni az utcán, nyilvános strandon pedig szóba sem jöhetett a bikini. A török hölgyek egy része csak teljesen fedett fővel mutatkozott és szinte teljesen felöltözve fürdőzött.

– Milyen a török konyha?

– Nekem legjobban a kenyér ízlett, viszont sokszor ki sem derült, mi került a tányérunkra. Köztudomású, hogy a muzulmánok nem esznek sertéshúst. Helyette baromfit, halat, sajtot fogyasztanak, minden mennyiségben. Fő ételnek számít a párolt zöldség, és bőven tálalják a natúr gyümölcsöt. Áprilisban friss földiepret, októberben paradicsomot vehettünk a piacon. Rengeteg déligyümölcsöt ettünk, leghamarabb a dinnyefélékből lett elegünk.

– És a török fiúk?

– Általában sötét hajúak, kreol bőrűek, alacsony, sportos testalkatúak, de láttam szőke, kék szeműeket is. A lányok vaskosabbak, mint mifelénk, de nagyon szépek.

A fiatalok inkább mentalitásukban különböznek az itthoniaktól. A napi hajsza után kikapcsolódásra vágynak és erre a pénzt sem sajnálják. Szeretnek mulatni, rajonganak a török előadókért. Én is összebarátkoztam egy énekesnővel, Findikzadéval. Neve magyarul Mogyorócskát jelent. Jellemző egyébként, hogy ilyen neveket viselnek: Eső, Szeretet, Erő, Vízesés, Győzelem. Nagyon sok fiút hívnak Atillának.

– Nem volt honvágyad?

– Reménykedtem, hogy egyszer egy magyar csoport is betoppan hozzánk, de ez nem történt meg. Főleg orosz, fehérorosz, román, moldován táncosok járják ily módon a világot, van olyan csoport, amelyik Japánban is fellépett.

– Ha egy szóval kellene kifejezni az utazásod okát, mi lenne az?

– Kalandvágy. Főleg a visszaút sikerült vadregényesre, ugyanis a repülőgép fél órával a menetrendszerinti időpont előtt elszállt. Ráadásul éppen népszámlálás folyt az országban, és senki nem ért rá velünk foglalkozni. Álltunk ketten Isztambul közepén, kezünkben a méregdrága repülőjeggyel, és úgy látszott, nincs tovább. Mégis hazajöttünk. Egyébként az egész kiruccanásunk arról szólt, hogy csak magunkra és a menedzserre számítva, eleget kell tegyünk a vállalt feltételeknek.

– Lassan itt az újabb turistaszezon, mik a terveid?

– Mivel a szakmámból itthon nem tudok megélni, idén is külföldön fogok dolgozni. Török barátnőm segítségével most egyénileg vágok neki az utazásnak és egy helyi csapattal fogok táncolni. Már várom a vízumot, aztán irány a tengerpart!

Popovics Zsuzsanna