Szűcs Nelli anyaszerepben

Összeegyeztethető-e a karrier és a gyermeknevelés?

2001. február 2., 01:00 , 3. szám

A színészi pálya nem tartozik a könnyű hivatások közé. A gyermeknevelés szintén nem könnyű feladat, hiszen rengeteg törődést, odafigyelést – és emellett még sok mindent egyebet – igényel a szülőktől. A kettő együtt pedig szinte lehetetlen, különösen, ha valaki színészi karrierről álmodik. Szűcs Nelli és Trill Zsolt, a beregszászi Illyés Gyula Magyar Nemzeti Színház két tehetséges művésze mégis vállalta a legnehezebb feladatot: a színészi hivatással párhuzamosan gyermekük felnevelését.

– „Terveztétek” a gyermeket, vagy csak így alakult?

Szűcs Nelli: – Egy gyermeket nem lehet tervezni, mert nemcsak tőlünk függ, hogy mikor szeretnénk. Már 6 éve élünk együtt Zsoltival, de az első években a karrierünket egyengettük. Mivel azonban a színészek számára is múlik az idő és szeretjük a gyermekeket, úgy gondoltuk, jó lenne egy „kis emberke” a családba.

– Mennyiben változott meg az életetek a gyermek megszületése óta?

Sz. N.: – Sokat változott. Míg ketten voltunk, hazajöttünk a próbák után és másnapra kipihentük a fáradalmakat. Amióta megszületett Helga, ő „szabja meg”, hogy meddig alhatunk, mit csinálhatunk stb. Például ma este, a fárasztó próbák után többször fel kellett kelnem, mert teát akart inni, vagy csak éppen nem találta a cumiját. Szinte minden alkalommal Zsolti is felébred és ő is foglalkozik Helgával, ha nyűgös.

– Mindketten játszotok az új Mickiewicz-darabban. Hogyan jut idő a gyerekre és a színjátszásra egyszerre?

Sz. N.: – Helga két hónapos volt, amikor visszamentem a színházba játszani. Az új darab próbáinak idején a nagyszülők helyettesítenek minket. Azelőtt úgy oldottuk meg, hogy ha Zsolti reggel ment próbára, én voltam Helgával, délután pedig fordítva. Zsolti, amiben csak lehet, igyekszik segíteni. Persze nekem a szívem szakad meg, amikor egész nap nem látom a gyereket, de szeretem a színjátszást is.

– Nem is tervezel „gyermeknevelési szünetet”?

Sz. N.: – Nem, mert még 9 hónapos várandós anyaként is játszottam.

– Hogyan fogadták a kollégák, hogy ezután megoszlik a figyelmetek Helga és a színjátszás között?

Trill Zsolt: – Néha akadnak kisebb félreértések, de Vidnyánszky Attila nagyon toleráns, hiszen ő már kétszer is járt ugyanebben a cipőben.

– Tudom, hogy korai még erről beszélni, de mi lesz Helga, ha felnő? Netalán színész?

– Sz. N.: Ha színész akar lenni, mi nem állunk az útjába. A lényeg az, hogy azt csinálja az életben, amit szeret, amihez kedve van.

– Zsolt, ha most mint kritikust kérdezlek, Nelli milyet alakít az anya szerepében?

T. Zs.: – Nagyon jól helytáll mindkét téren: mind a színészet, mind pedig a házimunka és gyermeknevelés terén, hogy „színházi szakszóval” fejezzem ki magam: kitűnő ebben a szerepben.

Karmacsi Zoltán