Az a fránya fátyol

Rendhagyó lakodalmak

2001. február 9., 01:00 , 4. szám

A menyasszonyi fátyol – mirtuszkoszorúval vagy anélkül – a női lélek tisztaságán túl viselőjének ártatlanságát is szimbolizálni hivatott. Déd- és nagyanyáink idején még úgy tartották, hogy a szegény lány egyetlen hozománya a szüzessége.

Szóval a fátyol.

– Édesanyám tudta, hogyne tudta volna, hogy az eljegyzést követően Péter rendszeresen itt alszik nálam. A hajnali vonattal tőlem megy munkába – kezd lakodalmának elmesélésébe a szernyeháti fiatalaszszony. – Az esküvőn egy apróságot kivéve minden úgy zajlott, ahogy az a nagykönyvben meg van írva. A már említett körülmény miatt édesanyám – aki szegénykém igen babonás volt – azt ajánlotta, hogy fátyol nélkül esküdjek. De beszélhetett nekem. Tán én nem vagyok olyan lány, mint a többi!

– Akkoriban a villanykikapcsolások nem fordultak elő olyan sűrűn, mint manapság, de mégis megtörtént a baj. A tanácsházán az esküvői szertartás éppencsak elkezdődött, amikor kialudt a villany. A nagyvőfély a szomszédból kerített néhány gyertyát meg egy petróleumlámpát. A nagy teremben így is csak félhomály volt. Amikor rám került a sor, hogy írjam alá a házassági okiratot, az egyik tanú – csupa jószándékból, hogy jobban lássak – hirtelen felcsavarta a petróleumlámpát. A láng abban a pillanatban belekapott a fátyolba, úgy kellett lekapni a fejemről, s eltaposni a páromnak a tüzet. Másnap visszahallottam: a faluban azzal magyarázták a fátyol elégését, hogy nem voltam ártatlan. De hamar napirendre tértek a dolog fölött, hisz szerintük a történtek világosan megmutatták azt is, hogy ki volt a „tettes”. Ezek után nagyon furdalt a kíváncsiság, hogy másokkal nem fordult-e elő hasonló balszerencse. Kérdezősködni kezdtem. Kiderült: bár ritkán, de másokkal is megtörtént ilyesmi.

A leggyakoribb kellemetlenség az, amikor egy hirtelen felkerekedő szél mesz-szire repíti a menyaszszony fátylát. S ez általában a legroszszabbkor szokott bekövetkezni. Máriapócson az ünnepi misére gyülekező több száz hívő előtt vonult el a násznép, amikor a templom bejáratától pár lépésre a hirtelen jött szélvihar magasba kapta a menyasszony fátylát. Mesélik, szegénykémet úgy kellett szentelt vízzel fellocsolni.

Kun János