Már nem hullanak a fejek

Zavaros múlt

1969 októberében Cset­falva határában emlékhelyet alakítottak ki a „felsza­ba­dí­tó” szovjet hadsereg tiszteletére. Talán meglepő, de az emléktábla szövege kétnyelvű, aminek persze nyilván ugyancsak megvolt a maga oka. A nagy Szovjetunió a 60-as évek végén számon tartotta volna magyar kisebb­ségét? A nyelvi akadályokat akarták elhárítani a tartalmat illetően? Nem tudni.

A helyi iskola végzősei akkoriban a hősök emlékének adózva minden felszabadulási évforduló és tanévzáró alkalmával tiszteletüket tették itt. A bálos éjszakákból hazafelé tartó heves kedvű legények azonban néha ezektől eltérő érzelmeiknek is hangot adtak ezen a helyen.

– Gyakran hullottak a betonfejek, a kilencből nem is maradt csak öt – meséli Gergely István, a KMKSZ csetfalvai alapszervezetének alelnöke. – „Le az oroszokkal!” – kiabáltuk, és úgy éreztük, ezt az egész világnak meg kell hallania. A szovhoz létrehozásának idején előfordult az is, hogy a nagy ködben az egyik sofőr eltévesztette a csetfalvai letérőt és telibe találta az emlékmű kőfalát. Kétségbeesett felkiáltását: „Te jó ég, elkerítették Cset­fal­vát!” – máig szállóigeként emlegetik a faluban.

Az idők változásával ez is elmúlt. Manapság stabilan állnak a most már kötőa­nyaggal rögzített fejek, na meg időközben az „oroszok” is elmentek. Az emlékhelyet ma is az iskola feladata rendben tar­tani, és tavaly októberben is megemlékeztek a hős felszabadítókról.

–Ezzel nincs is semmi bajom, ellenben az fáj, hogy az 1956-os magyar október hőseiről máig alig történik említés – jegyzi meg végezetül Gergely István.

Popovics Zsuzsanna