A hős szépapa emléke máig él
Március 15. – A szabadság tavasza
Az 1849. április 22-én lezajlott podheringi csata a szabadságharc győztes ütközeteként vonult be vidékünk történelmébe. E napon tartóztatta fel a munkácsi határőrség három honvédszázada és nyolcvan nemzetőr Barco osztrák tábornoknak a Vereckei-hágó irányából az országba törő 4000 fős seregét. A munkácsi hősök és az elesett honvédek emlékét ma a Latorca partján álló obeliszk őrzi. A város magyarsága immár több mint egy évtizede minden évben itt rendezi meg március 15-i ünepségét. Kevesen tudják, hogy a Kárpátaljai Magyar Cserkészszövetség munkácsi csapata a város temetőjében felkutatta és gondozza a néhai honvédek sírjait.
A podheringi hősök egyike volt Kóródy-Katona Gáspár irányzó tizedes, aki 1905-ben hunyt el. Leszármazottai száz év múltán is őrzik emlékét. Részlet Peterdy Károly 1885-ben megjelent Emléklapok c. könyvéből: „A kis szőlőhegyen felállított két ágyú egyikéből Anderkovich tüzér hadnagy vezényletére Katona Gáspár – a minket kísérő szolgabíró bátyja – leszerelte az ellenfél egyik hatalmas ágyúját, mely az országúton hozatott, majd egy közlegény egyszerű vadászfegyverrel a temető sírkeresztjei közül a német sereg báró Bubna nevű főparancsnokát lőtte le fehér lováról, mely nem várt két gyászeset annyira zavarba hozta sógorainkat, hogy jobbnak vélték azonnal retirálni”.
– Katona Gáspár foglalkozását tekintve tímármester volt, édesapám nagyapja, és leginkább nagyanyánk visszaemlékezéseiből ismerjük – meséli Gulácsy Lajosné Ádám Emma. – Dédapámat halála után a Sugár utcai régi sírkertbe temették. Öccse, Katona Sándor Bereg megye főszolgabírájaként tevékenykedett, őt 1910-ben, már az új temetőben helyezték végső nyugalomra. Katona János országgyűlési képviselő 1941-ben exumáltatta honvéd nagyapját és a két fivér ekkor került közös sírhantba. Az újratemetéskor egy 1848-as zászló vezette a menetet, amelyet erre az alkalomra kölcsönöztek a Magyar Nemzeti Múzeumból. Szeles idő lévén meg is rongálódott és az irgalmas nővérek iskolájában hozatták rendbe. Az éppen hatvan évvel ezelőtti eseményről voltak fényképeink is, de amikor az oroszok letartóztatták férjemet, más dokumentumokkal együtt ezeket is el kellett égetnünk.
Popovics Zsuzsanna
