Kiskapuk mindig vannak…
Huzavona a nyelvi Charta körül
Néhány éve, ha szóba került a szlovákiai, s különösen a romániai magyar kisebbség helyzete, pozitív példaként rendszerint Ukrajnát említették, mint olyan országot, amelynek előremutató a nemzetiségi politikája. Azóta Szlovákiában és Romániában is ratifikálták a kisebbségek nyelvhasználata szempontjából meghatározó Regionális és Kisebbségi Nyelvek Európai Chartáját, miközben Ukrajnában hatályon kívül helyezték azt. Ide jutottunk.
Tavaly júliusban az ukrán alkotmánybíróság nacionalista parlamenti képviselők beadványa nyomán úgy döntött: alkotmányellenes a Charta ratifikációjáról szóló 1999. december 29-én elfogadott ukrán törvény.
Ukrajna történetében ez volt az első eset, amikor alkotmányellenesnek nyilvánítottak egy nemzetközi szerződést ratifikáló törvényt. Pedig a Charta beemelése az ukrán jogrendbe egyik feltétele Ukrajna tagságának az Európa Tanácsban. Igaz, az ok nem Kijev és az ET viszonyában, hanem az ukrán belpolitikában rejlik. Ukrajna ugyanis soknemzetiségű állam, területének több részén élnek egy tömbben nemzetiségek, az ország etnikailag nagyban emlékeztet Belgiumra vagy Svájcra. A nemzetiségi kérdések megoldása azonban nem mindig követi a soknemzetiségű európai országok gyakorlatát.
Szakértői vélemények szerint Ukrajnában homogén nemzetállami modell kialakítására törekednek. Az alkotmánynak azt a passzusát, amely az „államnyelv fejlődésének biztosítását” írja elő, hivatalosan mintha a kisebbségek nyelvhasználatának hatósági korlátozhatóságaként, s az ukránnak a magánszférában és közéletben való erőltethetőségeként értelmeznék. Az ukrajnai oroszok erre vezetik vissza iskoláik számának rohamos csökkentését.
Kiskapuk mindig vannak… Ukrajnában két irányzat küzd egymással: az egyik a társadalom soknemzetiségűségének, többnyelvűségének megőrzésére, a másik homogén nemzetállam megteremtésére törekszik. Az előbbieket hivatalosan „sovinisztáknak”, az utóbbiakat „nemzeti-demokratáknak” nevezik.
Ukrajna lakosságának többsége – felmérések szerint – soknemzetiségű államot szeretne, de ez az irányzat alulképviselt az államhatalomban. A Charta viszont gátat szabott a nemzetiségi nyelvhasználat háttérbe szorításának. Az ún. nemzeti-demokraták ezért katasztrófaként élték meg a ratifikációt, s megóvták az alkotmánybíróságnál. A taláros testület tavaly július 14-i határozatában kimondta: a nemzetközi szerződések ratifikációs törvényeit nem a házelnöknek kell aláírnia, mint addig minden esetben, hanem az államfőnek. Vagyis az alkotmánybíróság semmilyen kifogást nem emelt a Charta tartalmával és elfogadásának ügymenetével szemben, ehelyett a ratifikáció utáni ügyrendet nyilvánította törvényellenesnek. Mivel az alkotmánybíróság szerint azok a ratifikációs törvények, amelyeket az államfő nem írt alá, alkotmányellenesek, Ukrajnában létrejött a nemzetközi szerződések parlamenten kívüli hatálytalanításának mechanizmusa, ami minden korábbi ratifikációs törvényre vonatkozik.
Több parlamenti képviselő arra készül, hogy az Emberi Jogok Európai Bíróságához fordul, mert szerintük az alkotmánybíróság Ukrajna állampolgárait több olyan emberi jogtól fosztotta meg, amelyeket általános érvényű nemzetközi szerződések szavatolnak.
Varga Béla
