Március 15.

2001. március 16., 01:00 , 9. szám

Március 15-re készültek a cseh rendőrök is. Új nyugtafüzettel járták a kisváros utcáit, főleg a korcsmákat, folyt a büntetgetés. Irredenta és Kossuth-nóták után 50 korona volt a kirótt büntetés, amit a zenészek helyett a vendégek fizettek. Voltak állandó kuncsaftok, mint a két szomszéd gazda, János és István. Sokáig emlékeztek a városban a következő esetre. Egy március 15-én János gazdának gondosan írta a csendőr a büntetési listát a Szarvas vendéglőben egy Kossuth-nótáért, amikor odalépett mellé Bálint bácsi, a szomszéd egy 50 koronással, és türelmesen várakozott. Mikor a csendőr felnézett, szólt, hogy írjon ki még egy nyugtát, mert most neki fogják húzni a cigányok. Bővelkedtek a gazdák cseh koronában, jól fizettek a felvásárlók az előállított terményért, gyümölcsért, borért. De azért mindenki várta a magyarokat. Állandó volt a politizálás, folytak a tárgyalások, fogadások és egy-egy komoly ígéret is elhangzott. Például János gazda megígérte, hogy 100 liter bort gurít a csehek után, ha elmennek, és ezt az utca népe issza majd meg. 1939. március 15-én elérkezett a csehek utolsó március 15-éje, és egyben utolsó napja Kárpátalján. Volt öröm, lelkesedés, gyülekeztek a szomszédok János gazda háza előtt, nem szóvá téve, de várva a százliteres hordó csapra verését. Csak István szomszéd mosolygott gúnyosan, ő ugyanis tudta, amit a többiek nem: februárban olyan árat fizettek a borkereskedők, hogy vétek lett volna oda nem adni az egész termést, és ő meg János szomszéd is odaadták a magukét mind egy cseppig. Egy idő után aztán kijött a gazdasszony, Mariska néni, és közölte: Jani nincs itthon. Befogott és elment. A szomszédok hitetlenkedtek: ez nem lehet igaz, de azért senki sem tágított. 20 éve várták ezt a napot, és oly jó volt nézni a ma­gyar zászlókat. Egy idő után aztán a hegy alóli útról bekanyarodott a Jani bácsi szekere az utcába, rajta egy kitámasztott 100 literes hordó, magasan kiálló dugóval. Állta a szavát az öreg, és megvette a hegy alatt a bort.

Teltek az évek, és jöttek 1944 után a titkos, csak a szemekben élő március 15-ék. Senki sem beszélt róluk, de mindenki tudta, hogy Jani bácsi 200 liter bort gurítana az oroszok után, még akkor is, ha a csehek jönnének vissza. De sajnos nem abból a finom hegyi borból, mert olyan már a hegy alattiaknak sincs, az állami gazdaság szőlészetének kerítése az ablakuk alatt húzódik. Mindenki tudta, hogy csak lugasi Izabellát isznak a népek, ha az oroszok kimennek. Vigyázott az öreg, hogy még egyszer ne verje magát költségbe, és mindig kitartotta a bort március 15-ig. Sok szomorú március 15. jött, és a szomszédok sokszor kérdezték egymástól vagy Jani bácsitól, hogy tele van-e a 200 literes hordó, mert ha Isten megsegít, szükség lesz rá.

Azután meghalt az öreg. A virrasztóba a szomszédból hozták a bort kölcsön, mert Mariska néni nem engedte megnyitni a hordót, még ha meghal, akkor se. Mert kellhet az még, és most már szekere sincs, s a bornak is megvan az ára.

Tithli