Varrónők a kirakatban

Tiszapéterfalva egyik üzlethelyisége eltér a megszokottól. Bejárati ajtaja zárva, az épületbe a hátsó ajtón lehet csak bejutni, s kirakatában nem polcok vagy kirakatbábuk állnak, hanem hús-vér nők dolgoznak.

Az egykori ruházati boltot múlt év októberében vásárolta meg a Salpet kft. A cég a bony­hárdi és martfűi Salamander cipőgyár és Virág László közreműködésével jött létre. Kezdetben egy műszakban varrták a cipőfelsőrészeket. Jelenleg már mintegy hatvan varrónő dolgozik itt két műszakban. Az elkészült munkákat Magyarországra szállítják, itt kerül rájuk a talp, s a késztermék végcélja Németország.

A varroda dolgozói három kategóriába sorolva dolgoznak. A feladat nehézségi foka befolyásolja a béreket is.

– Jelenleg a betanítási szakaszban vagyunk – mondja Ohnmachtné, mindenki Magdi nénije – ,ilyenkor még nem lehet beszélni munkatempóról. Első lépésben a munkások megtanulják, begyakorolják a feladatukat, ezután lehet gyorsítani a munkát. Most főleg a minőségre figyelünk.

A varrónők néhány napja kaptak új feladatot, de viszonylag gyorsan tanulnak. A jó fizetés, a kellemes munkatársi légkör mellett a kirakatélet nem zavarja őket.

– Eleinte furcsa volt, hogy az emberek be-benéztek az ablakon – mondja Kegyes Katalin, miközben egyetlen percre sem hagyja abba a munkát. –Mostanára már megszokták a faluban, nekünk pedig nincs időnk nézegetni a járókelőket.

Olasz Tímea