Véletlen Balett: az ukrán szám

2001. május 4., 02:00 , 16. szám

A Véletlen Balett irodalmi és kulturális folyóirat 2001. évi első száma nemrégiben került az irodalombarátok asztalára. A lap kedvelői már megszokhatták, hogy a szerkesztők gyakran rukkolnak elő Kárpátalján még szokatlan, az ezredforduló „modernségét” közvetítő írásokkal. Nos, a legújabb lapszám is különleges a maga nemében. Azt már megszokhattuk a kárpátaljai és anya­országi irodalmi folyóira­tok­tól, hogy időnként megjelentetnek, felmutatnak valamit napjaink, egyébként jeles irodalmi nívót képviselő, ukrán irodalmából. A Véletlen Balett azonban egy egész lapszámot szentelt a modern ukrán irodalom magyar nyelvű bemutatásának, melyből ízelítőt kaphat az olvasó az ukrán líra, próza, irodalomkritika és irodalomesztétika palettájáról. A szerkesztők hangulatában és szellemiségében is egységes lapszámot készítettek, mint ahogy azt a folyóirat alcíme is jelzi, ez „az ukrán szám”.

A lírát a lapszámban Ok­sza­na Zabuzsko, Mikola Vorob­jov, Viktor Nedosztup, Jurko Po­zajak, a prózát Volodimir Dibrova, a drámát Olakszandr Irvanec írásai képviselik. Ahogy azt már a Véletlen Balettől megszokhattuk, most is jelentős a lap tanulmányokat és esszéket felvonultató része. Külön szeretném felhívni az olvasók figyelmét Volodimir Dibrova tanulmányára, melynek címe A kortárs ukrán irodalom, s sokat sejtető már az alcíme is: Problémák a gyarmati lét után. Az írás többek között a „peremvidékek” és a „központ” kapcsolatát, a köztük lévő ellentét mibenlé­tét boncolgatja.

A Véletlen Balett ukrán számában megjelent írások magyarul most olvashatók először. Ezért külön elismerés illeti a fordítókat (Lengyel Tamás, Kis-Törő Ferenc, Körner Gábor), akik minden tekintetben igényes munkát végeztek.

A folyóirat ezen lapszám összeállításával úttörő szerepet vállalt, hogy megismertesse a magyar olvasót a mai ukrán irodalom képviselőivel. Különösen fontos ez Kárpátalján, hisz itt nemzedékek nőttek fel, akik nem hallottak másokról az ukrán irodalom kapcsán, csak Sev­csen­kóról, Ticsináról, Rilsz­kij­ről és Olesz Honcsarról.

A Véletlen Balett ukrán száma méltán tarthat számot kiemelt érdeklődésre. A lap színvonalát a jól megválasztott képanyag (Farkas Ildikó fotói), valamint az igényes tipográfiai munka (Bagu László) is emeli.

Demjén Balázs