Együttes erőfeszítésekre van szükség

Részletek Kovács Miklós parlamenti képviselőnek, a KMKSZ elnökének a Fidesz – Magyar Polgári Párt XIII. kongresszusán elhangzott beszédéből

2001. május 11., 02:00 , 17. szám

Az elmúlt időszakban közös történelmünk legjelentősebb, bár szomorú eseménye az árvíz volt. Engedjék meg hát, hogy mondanivalómat erre a metaforára fűzzem fel.

Az árvíz, amely otthonainkat veszélyezteti, részben természetes jelenségek következménye, mint az eső vagy a hóolvadás. A kárpátaljai magyarság megmaradását veszélyeztető pszichológiai vagy tömeglélektani jelenségek is természetesek: az emberek törekvése, hogy rendezettebb, gazdagabb körülmények között élhessenek, akár lakhelyük elhagyása árán; hogy a Szovjetunió idején nevelkedett ukrán hivatalnokok továbbra is lekezelik a magyarokat, és irritálja őket, ha a jámbornak és engedelmesnek elkönyvelt kisebbség követelésekkel áll elő; hogy valamely magyarországi minisztérium illetékes hivatalnoka vagy valamely kuratóriumba delegált politikus legalább Kárpátalján megpróbál kiskirályt játszani.

Az árvíz okai között az emberi kapzsiság és hanyagság is szerepet játszik az erdőirtások és a védművek elhanyagolása formájában. A minket fenyegető veszélyekkel szembeni ellenállásunk az elmúlt kommunista időszak romboló hatása miatt is gyengült: a hagyományos valláserkölcs teret vesztett, a törvény- és a szabálytisztelet helyett törvénykijátszás és az elemi szabályok semmibe vétele harapódzott el. A magyar államra sem támaszkodhatunk olyan mértékben, mint a magyarországiak.

Ilyen körülmények között a mindkét értelemben vett árvizek kivédésére rendkívüli és együttes erőfeszítéseket kell tennünk. A munkamegosztás magától értetődik: a KMKSZ feladata, hogy legyen ember, aki megtölti homokkal és a helyére teszi a zsákokat. Magyarországra, mely kormányának meghatározó pártja a Fidesz–Magyar Polgári Párt, hárul az a feladat, hogy legyen zsák.

Az összehangolt munkához közös világkép, közös fogalomkészlet kell, amelynek alapján magától értetődik, kinek mi a dolga. Enélkül arra vagyunk ítélve, hogy folytonos súrlódások tisztázására aprózzuk el energiánkat.

Örömmel mondhatom, hogy az együttes munkának érik egy példaértékű gyümölcse – a státustörvény. E törvény elfogadásának a kárpátaljai magyarságot árvízszerűen veszélyeztető folyamatok elhárítása szempontjából rendkívüli jelentősége van, éppúgy, mint omladozó gátjaink vasbeton cölöpökkel való megerősítésének vagy a nagyarányú erdőtelepítésnek.

Kívánom, hogy a Fidesz–MPP-nek a státustörvény esetéhez hasonlóan sikerüljön megtalálni a közös világképet, a hangot, amely a nemzet ügyének elkötelezett erőket összefogja és mozgósítani tudja.