„Nehéz” arany

Nagymuzsalyi aranybánya: aggályok és remények

2001. június 15., 02:00 , 22. szám

Aligha akad manapság Kárpátalján még egy objek­tum, amely annyi aggodalomra adott, illetve ad okot a la­kosság körében, mint a muzsalyi aranybánya. A környező falvak lakossága fenntartásokkal fogadta az aranybánya építésének gondolatát. Az előzetes tervek szerint ugyanis az aranyérc kitermelése nyílt színi fejtéssel történt volna, a dúsítást pedig cianidok felhasználásával kívánták meg­valósítani. A két módszer alkalmazása ökológiai ka­taszt­rófával fenyegetett volna, ezért a közvélemény, illetve a me­gyei ökobiztonsági főosztály tiltakozása nyomán a föld alatti fejtés módszerét választották, a dúsításnál pedig lemondtak a cianidok és egyéb kémiai adalékok hasz­ná­la­táról. Mindez ahhoz vezetett, hogy az egy tonna aranyércből a tervezett tonnánkénti 6 gramm arany helyett csupán 3–4, jó esetben 5 grammnyi nyerhető ki.

Az utóbbi időben elterjedt a rémhír, miszerint az aranyérc kitermelése során radioaktív anyagok kerül­nek a felszínre, melyek Muzsalyba is eljutnak a falun át­haladó, aranyércet szállító napi 25-30 teherautó által. A bánya, illetve az ércdúsító vezetése ezt cáfolja. Mint Olek­szandr Szukovacs, a bánya igazgatója, illetve Volodimir Hoblik, az ércdúsítást végző Ukrainszki Polimetali részvénytársaság elnökének helyettese, a kárpátaljai igazgatóság vezetője lapunknak nyilatkozva egyöntetűen állították, sugárzásról szó sem lehet.

A bánya vezetői szerint több okból sem kell sugárzástól tartani. Egyrészt, az itt kitermelt érc uránt nem tartalmaz, másrészt, a dúsításnál nem használnak sem uránt, sem más vegyi adalékot. Megjegyezték továbbá, hogy a megyei ökológiai főosztály rendszeresen méri a sugárzás szintjét, mely eddig egyszer sem haladta meg a kritikus határértéket.

A lakosságot ugyancsak aggasztja, hogy az aranylelőhelyről, illetve az ércdúsító mellett kialakított víztározóból (melybe a dúsításnál használt víz és az érctörmelék kerül) helyenként szivárgó víz szennyezi az ivó-, illetve a talajvizet. Mint a bányánál és a dúsítóban elmondták, a víz valóban szivárog, de nem szen­­nyezi sem az ivóvizet, sem a talajvizet, ráadásul szűrőkön halad keresztül. A sugárzási szintre, illetve a kémiai összetételre vonatkozó független szakértői vizsgálatok megállapították, hogy a kiszivárgó víz ökológiai szempontból tiszta, minősége a Borzsa vizének felel meg. Fominih Szerhij, az érc­dúsító üzemvezetője el­mond­­­ta, hogy a víztározóba évek­kel ezelőtt halakat telepítettek, s azok ma is élnek, idecsalogatva a környék horgászait.

Az aranybánya kiépítésébe, illetve az ércdúsítóba eddig össze­sen mintegy 11 mil­­lió hriv­nyát fektettek be. Az elégtelen finanszírozás, a tonnánként kinyerhető mind­össze 3-4 gramm­­­­­­­­­nyi arany, továbbá a világpiacon csökkenő arany­árak miatt az arany­bánya gondokkal küzd, működése egyelőre veszteséges, ugyanis a kitermelt érc, illetve a belőle nyert arany mennyi­sé­gé­nek megfelelően ala­kul a bevétel is. Ha több arany­ércet termelnének, több lenne a bevétel is, ehhez viszont további beruházások szük­­­ségesek. A vezetők e tekintetben bizakodók, mon­d­ván, ígéretet kaptak, hogy júniusban újabb beruházás várható, miután megkezdhetik újabb ­aknák, illetve tárnák kiépítését, s így újabb 4-5 évre biztosított lenne az érckitermelés.

Egyébként az államnak eladott aranyért az aranybánya és az ércdúsító havonta kb. 500-600 ezer hriv­­nyát kap. Ez egy­ben azt is je­len­ti, hogy jelentős mértékben hozzájárulnak a járás költségvetéséhez.

Az aranybánya eddig nem váltotta be maradéktalanul a hozzá fűzött reményeket – legalábbis a mu­zsa­lyi lakosok vé­le­mé­nye szerint. A kezdetekkor a bánya vezetősége felvál­lalta, hogy Muzsaly­­­ba finanszírozni fogják a víz és a gáz bevezetését, illetve helyreállítják a helyi iskola tetőzetét. Mint Olekszandr Szu­ko­vacs, az arany­­bánya igaz­gatója elmondta, előd­jei a bánya működésének kezdeti idő­sza­kában valóban felvállalták e kö­­­t­e­lezett­sé­geket, ám, mint később kiderült, az állam sokkal kevesebb pénzt utalt ki a szükségesnél, így az ígéretek teljesítéséről egy időre le kellett mondaniuk. Ám azok to­váb­­bra is élnek, s a vállalat a lehetőségekhez mér­ten igyek­­­szik teljesíteni azokat. A napokban szü­letik döntés arról, hogy a jelenleg rendelkezésre álló keretből az iskola tetőzetének helyre­állítását vagy a földgáz bevezetését finanszírozzák.

Ami a fog­lal­koz­tatást illeti, Szukovacs, illetve Hoblik igazgatók tájékoztatása szerint az aranybányában jelenleg 295, az ércdúsítóban pedig 70 alkalmazott dolgozik, s mára zömében helyi, illetve kárpátaljai munkaerőt foglalkoztatnak. A vállalatvezetők elmondása szerint csupán a szakmákat illetően létezik a fizetésben differencia, s nem a más megyékből érkezők, illetve a kárpátaljaiak bérezését tekintve. Egyéb­­­­ként az átlagfizetés a két vállalatnál tavaly 400–500 hriv­nyát tett ki, amely megyei átlagban egyike a legmagasabbaknak.

Baráth József