Mecseki Rita Eszter: Tatjana leveleiből

Nézze, nem vitatkozom. Legyen,

ahogy akarja. Csak akarjon

végre valamit, ha kérhetem.

Csak akarjon végre valami

olyat, amivel bebizonyítja

nekünk, hogy Maga azért férfi.

Érezni akarom a tekintetét.

Érezni akarom végre, hogy

levetkőztet a tekintetével,

hogy a szemével (legalább)

végigsimítja testemet.

Ha végre képes lenne meg-

érinteni, és ha egyszer

végre megfogná a seggem,

akkor tudnám, hogy Maga

azért még valóban férfi,

és él, mozog, akar valamit.

De így, így nem leszünk jóban.

Csak tesz-vesz körülöttem,

a keze izzad, örökké ideges.

Relax, barátom, relax, és

don’t worry, ha kérhetem.

Szedje össze Magát, vagy

tűnjön a fenébe, mert poros,

vidéki életem nyugodtabb volt

Maga nélkül, Barátom.

Nőtincs, 1999. március 13.

Hát persze, hogy don’t worry, mondta Anyegin magának, semmi frászo­lás. Mert ez a tesze-tosza izélgetés, ő belátja, nagyon nem menő, hogy megtegye, ne tegye, és mi lesz, hogyha mégis, meg ha mégse... Hát miért gondolta korábban, hogy sok minden más is fontos, mint kizárólag a fenék szorongatása? Miért is hitte, hogy a szoknya elsősorban nem azért forog ide-oda, hogy mihamarabb alányúljon?

De hát egy Anyegin igencsak tanulékony. Meg hát végsősoron neki könnyebb, hogy már nem kell azzal a vacak virággal vesződnie, meg hát a temérdek duma a költészetről, meg a szerelemről, hogy az élet célja, összetartozás, a hű társ, meg ilyesmi marhaság. Leküld egy ímélt Nőtincsre, hogy ugorj föl, baby, nyolcra, ha kíváncsi lettél, milyen lehet Férfitőn a zúgás. Aztán kilencre már a szagát sem szeretné érezni, nem hogy a süketelését hallgatni. Mert ez nem egy poros vidék, ahol megáll az idő kicsit relaxálni.

Ez Férfitő, 2001. június 14.

Penckófer János