Schober Ottó: Davaj, davaj

2001. június 29., 02:00 , 24. szám

A kárpátaljai olvasó számára Schober Ottó nevéhez elsősorban a színjátszás társul, hiszen a Beregszászi Népszínház igazgatója, rendezője és színészeként évtizedeken át – mostoha körülmények között utazva, fűtetlen termekben fellépve –járta a vidéket, hogy a legkisebb falvak színpadára is eljusson a magyar szó. Ez a kötet azonban nem a beregszászi színjátszás krónikája. (Azt a Színfalak előtt, mögött, nélkül, 1996-ban napvilágot látott könyvéből ismerhetjük meg.) A Davaj, davaj-ban vidékünk II. világháború utáni történelmének személyesen meg­élt, nem egyszer sorsformáló eseményeiből, a mindennapok kisebb-nagyobb gondjaiból, az életünket irányító, sorsunkat meghatározó „davaj”-okból nyújt egy csokorra valót a rá oly jellemző humorral, esetenként iróniával, öniróniával.

Kisfiúként, 1944 őszének egyik titokzatos, szorongásokkal teli éjszakáján a legnagyobb kárpátaljai magyar faluban, Nagydobronyban hallja az első davaj-t, mely aztán végigkíséri diákéveit, a pályakezdést, egész életét. Ha belelapozunk a könyvbe, az egyes írások címei – Csencsengyűrű, arany gyűrű; Fogporos jelmondatok; A keringőkirály tojása; A beregszászi néger futballcsapat; Brezs­nyevvel utaztam stb. – mutatják: Schober Ottó képes felülemelkedni a „szovjet valóságon”, meglátni a visszásságokban a groteszket, a nevetségest, s mindezt megosztani a közönséggel, jelen esetben az olvasóval. (Hatodik Síp Alapítvány – Mandátum Kiadó, 2001.)