Lehoczky Tivadar: Adatok hazánk archaeologiájához, különös tekintettel Beregmegyére és környékére

2001. július 20., 02:00 , 27. szám

A CLIO-könyvek új darabjaként reprint kiadásban, Kobály József előszavával jelent meg Lehoczky Tivadar könyvének I. és II. kötete. Lehoczky neve és munkássága nem ismeretlen a kárpátaljai olvasók számára, ám elsősorban helytörténészként, mindenekelőtt Beregmegye monográfiájának szerzőjeként, a szabadságharc eseményeinek krónikásaként, a magyar, ruszin, német, szlovák népdalok és népszokások lejegyzőjeként, fordítójaként tartjuk számon. Az igazi sikert, elismerést, a világhírnevet azonban nem a honismereti dolgozatok, hanem a régészeti kutatások hozták meg a tudós számára. Az 1870-es szolyvai honfoglaláskori lelet után munkásságára felfigyeltek a régészek, s ezt követően számos közlése, értekezése jelent meg a szakfolyóiratokban.

Az 1892-ben (I. kötet) és 1912-ben (II. kötet) napvilágot látott könyv ma is érdekfeszítő olvasmány a honismeret, a régészet iránt érdeklődők számára. Mivel azonban az első kiadás óta több mint száz év telt el, mielőtt lapozgatni kezdenénk a könyvet, érdemes elolvasnunk Ko­bály József előszavát, aki szakemberként igazítja el az olvasót, hívja fel a figyelmet az esetleges pontatlanságokra, a tudomány mai állása szerint vitatható vagy téves megállapításokra. „Ne felejtsük, hogy ez volt az első ilyen jellegű munka vidékünk régészeti leleteiről, s hogy Le­hoczky, bár nagyon szenvedélyes, hozzáértő történelembúvár, de mégsem hivatásos régész. Ennek ellenére megállapításai többségükben helyesek, ma is megállják a helyüket, s csak kisebb-nagyobb pontosításokra szorulnak ” – tájékoztat előszavában a szakember.

Lehoczky Tivadar négy fejezetben – kőkorszak, bronz­kor, vaselőkor, a népvándorlás kora – mutatja be ásatásainak, kutatásainak eredményét, betűrendben sorba véve a Bereg megyei helységeket. Minden bizonnyal nagy izgalommal keresi meg ki-ki a saját szülőfalujában, városában vagy annak határában talált leletek leírását. A tájékozódást tárgy- és helynévmutató, jegy­zetek és közel ötszáz ábra segíti. (Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség, 2001.)