Szülés: itthon vagy külföldön?

Két választás Kárpátalján

2001. augusztus 10., 02:00 , 30. szám

Napjainkban a leendő kismamák első kérdése nem az, hogy melyik orvost válasszák, hanem hogy itthon vagy Magyarországon szüljenek-e. A leendő anya és hozzátartozói körbekérdezik ismerőseiket, mérlegelnek, és az esetek egy jelentős részében a határ túloldala mellett döntenek.

Mint ahogy azt Papp György­­­től, a beregszászi járási kórház nőgyógyász főorvosától megtudtuk, ennek elsősorban objektív okai vannak.

– A nők átlagban kevés gyermeket hoznak világra – mondja. – Érthető, hogy igyekeznek ezt minél jobb körülmények között megtenni. Ebben a tekintetben a magyarországi klinikák előnyösebb hely­zetben vannak: új szülőottho­nok nyíltak a határmenti városokban, amelyek technikailag jól fel vannak szerelve.

Szó, ami szó, a beregszászi kórház szülészeti osztályán uralkodó állapotok némi kívánnivalót hagynak maguk után. Az épület több mint nyolcvanéves, az orvosi műszerek sem a legújabb technikai csodák közé tartoznak. A legnagyobb gondot azonban a víz jelenti, ami vagy van, vagy nincs. Az a néhány tartály, amely rendelkezésre áll, csak részben képes ellátni a kórházat vízzel, pedig ha valahol, akkor a szülészeten nagy szükség lenne rá.

– Bár a körülmények nem a legideálisabbak, a kollégák munkájára nem lehet panasz – állítja a főorvos. – A betegellátóink szakmai felkészültsége megfelelő, orvosaink és nővéreink magasan képzettek, különböző tanfolyamokon vesznek részt. A megfelelő berendezések híján azonban korlátozottak a lehetőségeink. Még az olyan fontos műszerek is hiányoznak, mint a kol­posz­kóp, mely a rákszűrést segíti, vagy a bio­mo­nitor, ami a magzat életjelenségeit mutatja.

A kismamák egy része érthetően nem bízza magát és gyermekét hiányosan felszerelt intézményre. Mint azt Dr. Vadász Máriától, a fehérgyarmati Szat­már-Beregi Kórház fő­igaz­ga­tó­­nő­­jétől meg­tud­tuk, évente mintegy 100 kár­­­pát­aljai kis­mama veszi igény­­­­­be az intézmény szolgáltatásait (s tá­vol­­ról sem ez az egyetlen ha­tár­menti kórház, amely kárpátaljai pácienseket fogad). Kilencvenkilenc százalékuk sürgősségi ellátásban részesül, így számukra ingyenes a kórházi tartózkodás, s csak a sürgősségi betegellátáson kívül eső szolgáltatásokért kell fizetniük. A kórháznak külön koraszülött részlege van, ahol Kelet-Magyarország legkorszerűbb berendezései, valamint erre felkészült személyzet várja az ide kerülő csecsemőket. Az sem mellékes körülmény, hogy a kórház adatai szerint a csecsemőhalandóság ott 10 ezrelék alatti, ami igen jónak mondható.

A határon túli szülés ugyanakkor több pénzbe kerül, távolról sem mindenki engedheti meg magának.

– A kinti költségek harmadáért is meg lehet itthon szülni – mondja Viktória, aki a beregszászi kórház vendége volt néhány napig. – Az itteni orvosok pedig ugyanúgy odafigyelnek a kismamákra, ráadásul nem kell utazgatni, szerződéseket írogatni.

Persze igen gyakran hallhatjuk ennek a vélekedésnek az ellenkezőjét is, különösen a szülés során fellépő komplikációk esetében, hiszen éppen ilyenkor számít igazán a jó felszereltség, a szakképzettség és nem utolsósorban az odafigyelés.

Anikó meg van győződve arról, hogy az ő és gyermeke életét a fehérgyarmati orvosok mentették meg.

– Beregszászba jártam ter­hes­­gondozásra, de egyéb egész­ségügyi problémáim miatt az orvosok figyelmeztettek, a szülésnél elképzelhetők olyan komplikációk, amelyek kezelésére a helyi kórház nincs felkészülve. Ekkor magyarországi orvoshoz fordultam, s a határ túloldalán szültem meg gyermekem. A hazai szakemberek jóslata beigazolódott, a szülés igen komplikált volt, elképzelni sem tudom, mi történt volna, ha itthon maradok.

Az utca embere természetesen nem tudja objektíven megítélni a helyzetet, hogy mennyi a valóságtartalma azoknak a tragikus kimenetelű szülésekről beszámoló történeteknek, amelyeket óhatatlanul végig kell hallgatnia minden kismamának terhessége kilenc hónapja alatt.

Kritizálni könnyű, állítják az orvosok, segítség azonban ritkán jön, amiben tökéletesen igazuk van, ám azokat a kismamákat is meg lehet érteni, akik születendő gyermekeiket féltik. Számukra egyelőre nem marad más, csak a remény, hogy mire eljön az ő idejük, a mi kórházaink is európai színvonalú szolgáltatásokat nyújtanak majd.

Olasz Tímea

Óhatatlan veszteségek?

Mint Gelebán Jolán, a beregszászi járási kórház gyermekosztályának vezetője elmondta, a járásban a tavalyi év során 784 gyermek született, 2001 első félévében pedig 378. A csecsemőhalandóság mutatója tavaly 8,7 százalék (7 gyermek) volt, az idei első félévben pedig 10,6 százalék (4 gyermek), ami egészében megfelel a megyei átlagnak, ám alatta marad a fejlett világban elfogadott normáknak.

A szakember szerint a szüléseknél a komplikációkat elsősorban a kismamák egész­­­ségtelen életvitele idézi elő, valamint a magas vérnyomás, ill. a vérszegénység. A gyermekeknél a legnagyobb gondot a születési rendellenességek okozták (pl. veleszületett szívproblémák), valamint légúti megbetegedések.