A pápának is készítettek hordót

Hordókészítők Salánkon

2001. augusztus 24., 02:00 , 32. szám
Ehhez hasonló díszes portékát kapott a pápa is

A régi korok mesteremberei cégtáblákkal hirdették szakmájukat, s tudományuk gyakran apáról fiúra szállt. A cégtáblák eltűntek, a mesterség azonban helyenként még manapság is öröklődik. Salánkon például a bodnárgenerációk adják egymás kezébe a szerszámokat.

Néhai Sípos Endre portáján fia, ifjabb Sípos Endre, veje, Kész Elemér és unokája, Kész Attila folytatja a tradíciót. A nagy­papa még debreceni mestereknél tanult, a ma élő bodnárok azonban már valamennyien hely­ben sajátították el a szakmát. Aki azt gondolja, csupán izom kell a bodnárkodáshoz, nagyon téved. Már a szerszámok nevét sem egyszerű megjegyezni, nem beszélve azokról a gyakorlati ismeretekről, mesterfogásokról, melyek elengedhetetlenek a hordókészítéshez. A megfelelő fa kiválasztásától a termék díszítéséig számos olyan fogás van, amely segíti a bodnárt abban, hogy megtartsa vevőit.

– Tőlünk általában 50-100 literes hordókat rendelnek – mondja Attila, akinek viszonylag könnyű volt elsajátítani a hor­dókészítés csínját-bínját, hiszen mesterségét nem elméletben tanulta egy szakiskolában, hanem „ebben nőtt fel”. – Nagyapám azon­ban még készített félliteres és több ezer literes, dupla vagy akár tripla fenekű hordókat is. Az ilyen hordónak az az érdekessége, hogy minden csap­ján másféle ital folyik.

Sípos Endre különösen büsz­­ke egyik alkotására. A szernyei borral töl­tött 15 literes hordót ugyanis június végén Kárpátalja ajándékaként kapta az Ukrajnában vendégeskedő II. János Pál pápa. Elkészítése nem sokban különbözött a meg­­szokottól, a bodnárfamília ugyan­is minden darabot mesterműnek tekint. Teszi ezt részben azért, mert több bodnár is él a faluban, tehát adni kell a minőségre, másrészt, mert ezt tanulták a mesterüktől. Még akkor is sás kerül a dongák közé, ha azok egyébként tökéletesen egymáshoz simulnak, hiszen történhet bármi, a hordó nem folyhat.

O. T.