Történelemformáló bizonyí­tékok kerülhetnek elő

Másfél évtizede tart a feltárás Tiszacsomán

Tiszacsomán másfél évtizede tart a X. századi hon­fog­lalás kori magyar temető feltárása. Bár mindenki elismeri az értékes, részben azóta is a föld­ben nyugvó tárgyi emlékek tudományos jelentőségét, feltárni senki sem igyekszik azokat, pontosabban úgy tűnik, nincs gazdájuk.

A munkálatokat 1986-87-ben kezd­te meg a falu határában egy ke­me­rovói régész és csapata, akik 26 sírt tártak fel. A régész később az ásatási dokumen­tációt és a leletek egy részét is magával vitte, amit azóta sem sikerült visszaszerezni.

1993-ban a szóban forgó területet a helyi tanács felparcelláztatta. Hogy mentsék, ami ment­hető, a KMKSZ helyi alap­szer­vezeté­nek szorgalmazására ekkor indult el újra az ása­tás. A pénz­­hiány mi­­att azonban a mun­­ka csak nagyon lassan haladt, és 1999-ig az ungvári egye­­tem diákjai Ba­la­guri Eduárd professzor ve­­­zetésével csupán 78 sírt tudtak feltárni.

Ami magát a honfog­la­lás­ kori temetőt illeti, a sírok sorokat és jól elkülöníthető csopor­tokat alkotnak. Ezt egyetlen ed­d­ig feltárt korabeli temetőben sem figyelhették meg ilyen egyértelműen – állítja Fodor István budapesti régészprofesszor, aki a kilencvenes évek eleje óta követi nyomon a feltárási munkálatokat. A temetkezési szokások és a sírmellékletek egyértelművé teszik, hogy itt a X. század körül egy határvédő magyar közösség nyughelye volt. Kárpátalja területén már korábban is kerültek elő honfoglalás kori magyar sírleletek (Szolyva, Beregszász, Ti­sza­­sa­la­mon), de ez lehet az egyik legfontosabb lelőhely Kár­pátalja történelmének szempontjából, mivel megcáfolhatja azt az ukrán történetírásban oly elterjedt elméletet, miszerint e terület Szent Istvánig vagy egészen a XIII. századig a Kijevi Rusz része volt, és Árpád honfoglalói a X. században csupán „átvonultak” e vidéken.

A feltárás azonban – mint már annyiszor – jelenleg is pénzhiány miatt áll, s most már bizonyos, hogy idén nem is foly­tatódhat. Bár a feltárást végzők jelentős része eddig sem kért munkájáért anyagi ellenszolgáltatást és a jövőben sem fog – állítják –, de pénzügyi fedezet nélkül mégsem lehet elvégezni egy hasonló nagyságrendű ásatást.

Mint megtudtuk, az ásatásokat egyetlen idény alatt be lehetne fejezni, s – Fodor István professzor véleménye szerint – ehhez mindössze 1,5-2 millió forintra lenne szükség, ami, a munkálatok nagyságrendjét és hasonló esetekben elfogadott költségigényét tekintve, igen csekély összeg. Korábban néhány esetben az Illyés Közalapítvány nyújtott támogatást a munkálatokhoz, ám mivel a régészeti feltárások finanszírozása nem vág kimondottan az alapítvány profiljába, a támogatások igen szórványosak és esetlegesek voltak, miközben az évek során azt sem sikerült tisztázni, hogy kinek a „hatáskörébe” tartozik tulajdonképpen a feltárás finanszírozása. Az ügyet lelkesen támogatók, mindenekelőtt a KMKSZ Beregszászi Járási Középszintű Szervezete, mindenesetre nem adják fel a reményt, s bíznak abban, hogy jövőre be lehet majd fejezni a feltárást, és akkor az 1993 óta építkezni vágyó telektulajdonosok is elkezdhetnék vég­re lakóházaik építését.

Karmacsi Zoltán