70 évig „bujkált” a falunévtábla

Szalóka valamikor a Tiszai járáshoz tartozott

2001. szeptember 28., 02:00 , 37. szám

A tájékozódásban napjainkban nagy szerepe van a helységnévtábláknak, különösen, ha számunkra idegen területen (országban) járunk. Manapság aligha jut eszünkbe, hogy egy ilyen látszólag olcsó és hétköznapi tárgy becses relikvia, történelmi emlék is lehet.

Szalóka a szá­zadforduló tájékán kapott saját helységnévtáblát. A vas­­ból készült tábla felavatása után az első világháború végéig jelezte Szalóka nevét, s emellett utalt a megyére (Szabolcs Vármegye) és a járásra is (Tiszai járás), amelyben található. (E helyütt megjegyezhetjük – utalva a KMKSZ-nek a Tisza melléki járás létrehozására vonatkozó kezdeményezésére –, hogy lám, nem első alkalommal választják a legmagyarabb folyó nevét közigazgatási egység jelölésére.)

A névtáblát az első világháború végén Orosz Kálmánnak, a KMKSZ Sza­lókai Alapszervezete elnökének nagyapja rejtette el az utókor számára. A névtábla állapotából arra lehet következtetni, hogy hosszú ideig a föld alatt rejtegették.

A mintegy hetvenévnyi „bujkálásnak” a rendszerváltás, a Szovjetunió széthullása vetett véget.

– A rendszerváltás után kezdtem kutatni a nagyapám és apám által elmesélt történetek alapján Szalóka elrejtett helységnévtáblája után. Sokáig nem bukkantam rá, és egy időre abba is hagytam a keresést. Végül a nővérem találta meg az ereszaljban rongyba csavarva – meséli Orosz Kálmán.

A névtábla azóta a falu rendezvényein, néprajzi kiállításain tekinthető meg.

kz