A gyerekek még mindig „árvizeset” játszanak

Újjáépítés Orosziban

2001. október 5., 02:00 , 38. szám

Sárosorosziban tavas­szal a kijevi kiskatonák még a romok eltakarításában segédkeztek, most pedig maltert kevernek és falat raknak. A gazdák meg is becsülik az „ottfelejtett” ingyen munkaerőt, főznek, mosnak rájuk. Reggelente „elosztják” maguk között a kiskatonákat, valamelyik gazdánál ketten-hárman is dolgoznak. A 46 katona és tiszt a középiskola tornatermében kapott szállást, s előreláthatólag november elejéig segítenek az építkezéseknél.

A felépítendő házak tervrajzainak többsége a megyei építészeti főosztálytól érkezett ingyen és bérmentve. A gazdák ötféle típus közül választhattak, melyeknek közös jellemzője a magas, 1,8-2 m-es fundamentum. Az előírások szerint az alapoknak 30 cm-rel kell magasabbaknak lenniük a legutóbbi árvíz szintjénél.

Leomlott házaikért a tulajdonosok négyzetméterenként 601 hr-t kaptak, a legmagasabb összeg, amire egy összedőlt házat értékeltek, 54 ezer hrivnya volt, a legkisebb pedig 17 ezer hr. A kártérítés összegének 20 %-át készpénzben, a többit építőanyagban kapták meg a károsultak. A készpénzből fizetik a gazdák a mestereket és az alapanyagok (porond, tetőfedő pala stb.) egy részét, már amikor megkapják. Az 5-6 ezer hriv­nyából, amit időnként kiutalnak, nem sokra telik, így az újjáépítés meglehetősen vontatottan halad.

– 29-30 ezer hr-t már megkaptak a károsultak – mondja Kovács Lajos polgármester –, 8 ház tető alatt van, október elejére pedig 35-40 ház lesz befedve.

Lenyó István és családja az óvodában húzta meg magát, míg épülő házuk lakhatóvá nem válik. Az árvíz tökéletesen letarolta az udvarukat, egyetlen melléképületet sem hagyott az öttagú családnak. Gondolkodtak ugyan azon, hogy elköltöznek Orosziból, más­­hol azonban nem éreznék otthon magukat. Két évig már élt a család Budapesten, de hamar rájöttek, hogy ott sem fonják kolbászból a kerítést.

– Nem hiszem, hogy el lehetne bújni a bajok elől – vallja a családapa.

Lenyó István június végén kezdte el az építkezést. Mestert nem kell fizetnie, apja kőműves volt, ő maga is érti a dolgát. A kapott kárpótlás az építkezés költségeinek mindössze 70%-át fedezi, így tavasszal nyakába veszi majd a világot a gazda, hogy pénzt keressen a többire.

Az övén kívül 80 ház dőlt össze és 149 károsodott a faluban. Ez utóbbiak tulajdonosai egységesen 700 hr-t kaptak. 47-en fogtak bele az építkezésbe helyben, 33-an vásároltak házat, többnyire a szom­­­szédos falvakban. A Máltai Szeretetszolgálat hét, a református egyház két ház újjáépítéséhez nyújtott segítséget. Ezek az épületek nagyrészt tető alatt vannak már, a beköltözés azonban mesz­sze van még. A gazdák egyelőre örülnek, ha egy helyiséget be tudnak fejezni, hogy télen legyen hol lakniuk.

Pisták László házának építését nem támogatja szervezet, a kapott kártérítés mellett saját forrásból finanszírozza a költségeket. Három mester és 2-3 kiskatona dolgozik a házon naponta, s maga a gazda sem tétlenkedik. Szeretné minél hamarabb lakhatóvá tenni az épületet, hogy két apró gyermeke ne idegen fedél alatt töltse az éjszakát. Az édesapának egyre kevesebbszer kell nehéz kérdésekre válaszolnia, a gyerekek elfogadták, hogy még nincs otthonuk. Játék közben azonban még gyakran csomagolnak és költöznek. „Árvizeset” játszanak, miközben az apa igyekszik úgy felépíteni az otthonukat, hogy az „bombabiztos” legyen, s a rémálom ne ismétlődhessék meg.

Olasz Tímea