2001. október 12.
A szeretet el nem fogy… (I Kor.13,8)
Jelenlegi civilizált, fejlett világunkban az ember már odáig fejlődött, hogy képes eljutni a csillagos égig, lehetősége van másodpercek alatt kapcsolatba kerülni a Föld bármelyik részével, sőt néhány órán belül fizikailag is bárhová el lehet jutni. S mégis, ebben a technikailag naponként növekvő, sok szempontból fejlődő világunkban szomorúan kell megvallanunk, hogy a legfontosabb és leglényegesebb mégis fogyóban van: a szeretet. Bármerre is néz az ember, egyre kevesebb szeretettel találkozik. Pedig egy ember, egy család, egy nemzet, amely egyre szegényebb lesz a szeretetben, megássa a maga sírját. Úton-útfélen pusztítjuk egymást szavainkkal, erkölcstelenségünkkel, közönyünkkel, cselekedeteinkkel, sokféle fegyverünkkel. Emberéletek ezreit küldjük halálba, s még hősöknek is tituláljuk magunkat. Az emberi szeretet idáig tud jutni.
Hát egy ilyen, emberi szeretetben csődöt mondott világba zeng bele az Isten drága kijelentése, ez a rövid, de határozott üzenet: „A szeretet el nem fogy”. Mi, emberek a saját szeretetünkkel csődöt mondhatunk, de az Isten szeretete soha nem fogy el. Tudjuk, hogy szeret. Egyszülött Fiát, az Úr Jézus Krisztust adta értünk , hogy ha valaki hisz Őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen. Aki naponként táplálkozik ebből az isteni szeretetből, annak szeretete nem fog csődöt mondani, nem fog elfogyni. Élj vele és osztogasd bátran, hogy még több jusson neked is. A pusztulás felé rohanó világnak ez az egyetlen életmentő öve. Isten ma még nyújtja feléd ezt az övet. Ragadd meg, hogy élhess!
Kőrözsi Sándor ref. lelkipásztor, Beregdéda
