A karnevál

Folyik a választások előtti politizálgatás egész Ukrajnában, és itt nálunk is. Különböző erők, csoportosulások, pártok helyezkednek, és igyekeznek stratégiai pozíciókat elfoglalni Kárpátalja politikai palettáján. Lassan ébredeznek álmukból a szezonális politikusok is, akik négyévenként hatalmas társadalmi aktivitást mutatnak, választások után aztán eltűnnek újabb négy évre aktivitásukkal együtt. A kárpátaljai magyarok sem maradnak ki az országos és helyi választási karnevál nagy készülődéséből. Sokan és sokfelé csábítják, terelgetik magyarjainkat a részvételre.

A felvonulás nagy lesz és színes. Különböző truppok és mutatványosok jönnek Ukrajna egész területéről, de főleg a fővárosi művészek nagy attrakciói várhatók. Mindenki számít a fődíjra, de legalábbis a „parlamenti helyezésben” reménykedik. Természetesen ma is aktuális Sztálin elvtárs mondása: „Nem az a fontos, hogy ki szavaz, hanem az a fontos, ki számlálja a szavazatokat.”

Magyar ember számára persze ezekben a truppokban komoly szerep nem jut. A múlt választásokon például Kárpátalja tiszteletre méltó nagy öregjének felajánlottak egy látszólag komoly szerepet a karneváli menetben, azt ígérték, a bölcsek közt fog vonulni. Készült is, szervezte a menetet, hogy sokan vigyék a trupp zászlaját, de mire a nagy nap eljött, csak az udvari bolondok, illetve a szerencsétlen bohócok között jutott számára hely. Sokan a mutatványos csoportokban szerepet vállaló magyarok közül nem jutottak el a bohócságig sem, nekik csak a cirkuszi menet lócitromjai jutottak. Ezek a politikai bohóckodások mosolyt fakasztanának, ha nem rontanák a magyarság esélyeit a karneváli menetben, az önálló, a magyarságot egybetartó csoportban vonulást.

Az egyik kárpátaljai városban, ahol már a 60-as évek végén sem volt önálló magyar iskola, csak magyar osztályok működtek az egyik ukrán iskolában, a gyerekek minden május elsején és november 7-én kiharcolták az iskola vezetésétől, hogy a magyar osztályok külön vonuljanak; az iskola menetoszlopában, de külön. Az élen magyar népviseletben haladt a tánccsoportjuk, és aztán magyar nyelvű feliratokkal a nem túl népes diákcsoport. Magyar szemnek örömet jelentő május elsejék és november 7-ék voltak ezek. Vajon lesz-e annyi öntudat 2002-ben a kárpátaljai magyarságban, mint az akkori iskola diákjaiban volt, vagy felaprózzuk, elbohóckodjuk és eladjuk lócitromért magyarságunk egyetlen politikai eszközét, a szavazatainkat. Az lenne a jó, ha felismernénk, hogy együtt a leggyengébb politikai szereplés is több és fontosabb, mint bármilyen bohócszerep külön-külön. Nagy a tét, sokba kerülhet a kárpátaljai magyaroknak, ha nem ismerik fel igazi érdekeiket. A kérdés az, politikai tényező lesz-e a következő években a magyarság Kárpátalján, vagy sikerül egyeseknek elmanipulálni ezt a lehetőséget, és vele együtt sok minden egyebet, amit csak az egységes, szervezett és politikai erőt mutató kárpátaljai magyarság tud kivívni Ukrajnában, és mit szépítsük, Magyarországon is.

Tithli