Megfagyni nem fogunk, de melegünk sem lesz

XXI. századi életkép

2001. november 16., 01:00 , 44. szám

Külvárosi táj a magányosan álló „obsezsityija” szomszédságában. Kicsinyke házikó, alig 35-40 m2-nyi lakterület. Itt él az 51 éves Erzsébet.

Az egész mintegy 13 évvel ezelőtt kezdődött, mikor is Erzsébet édes­apja új feleséget hozott a házhoz. Erzsébet édesanyjának, s neki magának attól a perctől nem volt maradása a lakásban. Kezdetben legalább munkát kaptak a szovhozban, de a rendszerváltást követően Erzsébettől és férjétől is megvált az állami gazdaság. Nem maradt más, mint a gazdaságtól örökölt városszéli szükséglakás.

Erzsébeték azóta is alkalmi munkákból tengetik életüket. Jelenleg egyedül férjének van állandónak mondható mun­kahelye – ő meri ki a város latrináit. A fizetése azonban oly csekély, hogy a ruhát, de sokszor még a fel­használható élelmet is a városi kukákból „szerzik be”.

S hogy milyen házzal vág­nak neki a télnek? A tetőn a cserepek foghíjasak – a környékbeli gye­re­kek szórakozásból törték össze. Ugyanígy jártak az ablakok is. Pó­tolni pedig nincs miből az üveget, így télére igyekeznek rongy- és papírdarabokkal szigetelni a réseket. Persze az ablakok így a fényt sem eresztik át. A hideg téli napokra készülve már most elkezdték gyűjteni a rőzsét, a fahulladékot.

A villamos hálózatról is rég lekapcsolták már a házat, esténként gyertya mellett üldögélnek és beszélgetnek. Igaz, sötétedés után, itt a város szélén, még ezek a nincstelennek mond­ható emberek sincsenek biztonságban. Nem is olyan régen öt derék cigánylegény toppant be hozzájuk és pénzt követelt, meséli Erzsébet. Az egyik megragadta az asztalon heverő kést és azzal fenyegetőzött. Alig tudtak kimenekülni a házból. A támadók, mivel nem találtak pénzt, szétverték a „lakást”, majd odébbálltak.

– Szinte senkire sem számíthatunk – tárja szét karját Erzsébet. – Ki szeretném venni a pasz­por­to­mat, hogy majd el tudjam intézni a nyugdíjat, mert hát nem sok az a pénz, de nagyon jól jönne. Csakhát a paszport is pénzbe kerül. A mostani telet pedig ugyanúgy átvészeljük majd, mint a többit. Megfagyni nem fogunk, de melegünk sem lesz, az biztos.

Kz