Két sor asztal szűk családi körben

„Egy idő után már nem fértünk a házban”

2002. január 4., 01:00 , 51. szám
Nagy Kálmán a családi kiskátéval

A néhai Nagy Ferenc hat gyermeke közül mind a hat szülőfalujában, Fertősalmáson él. Nem szándékosan maradtak otthon, így alakult, mondják, akkoriban ritka volt, hogy valaki más faluba házasodjék. A testvérek közül Kálmán a legfiatalabb, novemberben töltötte be a 70. életévét, a legidősebb Mária, ő 80 éves is elmúlt már.

– Milyenek voltak a karácsonyok egy ilyen nagy családban?

– A legszívesebben suhanckoromra emlékszem vissza – meséli Nagy Kálmán. – Akkoriban még szokás volt végigjárni a rokonságot meg az eladósorban lévő lányokat. Volt olyan karácsony, hogy hajnaltájt értünk haza, mert több mint hetven helyre mentünk kántálni.

– Mi számított a legnagyobb ünnepnek?

– Apánk neve napja. Minden évben Ferenc-napkor öltük le a disznót, akár esett, akár fújt. Ilyenkor összejött a család, még a szomszédokat is áthívtuk, így két sor asztalt kellett teríteni. Volt úgy, hogy 35-en ültük körül az asztalt szűk családi körben. Aztán egy idő után már nem fértünk a házban, mindenkinek saját családja lett, nem nagyon gyűltünk így össze. Mindenki a saját családjával, gyermekeivel, unokáival ünnepelt.

A testvérek mai napig meg-meglátogatják egymást, s bár a nagy összejövetelek ideje lejárt, tudják, kivel mi történik. S néha-néha még előkerül az az 1934-es kiadású Kis Káté, amely kézről kézre járt annak idején, s melynek hátlapján hat név olvasható, jelezve egykori gazdái nevét.

– jázmin –