A kárpátaljai magyarok demográfiai mutatói viszonylag a legkedvezőbbek

Magyarság a Kárpát-medencében

2002. február 15., 01:00 , 57. szám

Kocsis Károly, a Magyar Tudományos Akadémia Föld­­rajz­tudományi Kutatóintézete Társada­lom­föld­rajzi Osztályának vezetője nemrégiben a Kárpátaljai Magyar Tanárképző Főiskolán tartott előadás-sorozatot a Kárpát-medence etnikai-demográfiai helyzetéről. Ennek kapcsán beszélgettünk a közismert szakértővel.

– Milyen volt és milyen jelenleg a magyarság etnikai-demográfiai helyzete a Kárpát-medencében?

– Nem könnyű megválaszolni ezt a kérdést. Ha a statisztikákat nézzük, akkor észrevehetjük, hogy a Kárpát-medencében a lakosság száma az 1990-es évek elején elérte a 27 milliós lélekszámot, és azóta egy viszonylagos stagnálásnak lehetünk a tanúi, ami főként annak köszönhető, hogy a Kárpát-medence népei közül már nem csupán a magyarok, németek, hanem a szerbek és románok körében is eléri, sőt meghaladja a halálozások száma az élve­szü­letésekét. Ezen kedvezőtlen természetes fogyási tendenciát a közeljövőben már a cigányok, ruszinok, szlovákok kedvező natalitási (élve­szü­letési) mutatói sem tudják ellensúlyozni. Ami az előzményeket illeti, a 18.század végétől, a 19.század elejétől, a külföldről történő betelepítések, beszivárgások lecsillapodásától Trianonig (1920) tartó időszakban a magyarság sikeresen kezdett kilábalni a „demográfiai-etnikai gödörből”, melynek köszönhetően arányuk a Magyar Királyság területén 1910-ben már meghaladta az 54 %-ot, amilyen arányt talán a kora Árpád-korban képviselhettek. A Trianonnal kezdődő, napjainkig tartó időszak – az 1938–1945 közötti revíziós periódustól eltekintve – a mai határainkon túli területeken általános magyar térvesztéssel, a trianoni területen az 1960-as évekig viszonylagos magyar térnyeréssel volt jellemezhető. A magyarság azonban az elmúlt évtizedekben már ez utóbbi („anyaországi”) területen is egyre inkább teret veszít a magasabb természetes szaporodású roma népességgel szemben. Ennek köszönhetően a – fokozatosan csökkenő lélekszámú – magyarok aránya a Kárpát-medence népességén belül ma már csak 45 %-ra tehető.

– Milyen volt ezen belül a kárpátaljai magyarok etnikai-demográfiai helyzete a 20. században ?

– A fentiekben vázolt tendenciák nagy vonalakban Kárpátaljára is jellemzőek voltak. Az általános magyar térvesztés az 1919–1938 közötti időszakban a csehekkel, ruszinokkal, 1945 után a betelepülő oroszokkal, ukránokkal szemben vált különösen látványossá. Ez utóbbinak az 1945 utáni évtizedekben különösen nagy lendületet adott az a hatalmas betelepítési hullám, mely kezdetben az elpusztított, ill. kivándorolt zsidó lakosság nyomán, főként a városokban, piacközpontokban támadt nagy demográfiai űrt volt hivatott megszüntetni, később pedig a szovjet urbanizáció, a közvetett módon kikényszerített falu–város vándorlás során az eredetileg magyar-zsidó jellegű városok eloroszosítását, eluk­ránosítását is szolgálta. Az elmúlt évtizedben az egyes országokban lezajlott „rendszerváltások” és az azokkal járó, olykor katasztrofális nehézségek után felgyorsult a (főként erdélyi, kárpátaljai, vajdasági) magyar kisebbségeknek a Magyar Köztársaság területére való átköltözése, sokszor átmenekülése. Ez a főként a magyar elitet és középosztályt érintő „emigráció” különösen súlyos károkat okozott a kisebbségi magyar közösségeknek. A végérvényes elköltözés mellett legalább olyan káros hatásúnak ítélhető az „ideiglenes” munkavállalási (és tanulási) célú távollét, mely a leginkább innovatív, legfiatalabb társadalmi rétegeket érintve tovább sorvasztja a helyben maradt magyar közösségeket, és családok tömegeinek korábbi egységét rombolja szét.

– Várható-e belátható időn belül a kárpátaljai magyarság beolvadása a többségbe?

– Az itteni magyar közösség megszűnésének víziója még nem lebeg a szemem előtt, mert a nagyarányú elvándorlás, tartós ingázás és távollét ellenére az itteni magyarok természetes népmozgalmi mutatói kárpát-medencei magyar viszonylatban még mindig a legkedvezőbbek (pontosabban a legkevésbé kedvezőtlenek) közé tartoznak. Természetesen sokkal konkrétabb választ adhatnék kérdésére, ha a közelmúltbeli ukrán népszámlálás etnikai adatait ismernénk. Addig azonban felelőtlenség lenne hosszabb távú jóslatokba bocsátkozni.

karmacsi