Az ünnep

2002. március 8., 01:00 , 60. szám

Március 15-e, mint minden ünnep, személyhez, illetve személyekhez kötődik. Petőfi mellett Kossuth az, aki leginkább megszemélyesíti az 1848–49-es forradalmunkat. Ennek megfelelően számtalan Kossuth-szobor hirdeti a magyar szabadságharc dicsőségét Magyarországon és az egész világon. A Kossuth-kultusz ápolásában az Amerikai Egyesült Államok vezet. A szabadságharc egyik vezéregyéniségének diadalmas amerikai útja ugyanis mély nyomot hagyott az Egyesült Államokban. Angolul elmondott beszédei nagy hatással voltak az akkor már szabadságát és erejét biztosan érző amerikai társadalomra. Az ember azt hinné: nagy idők, nagy emberek, régen volt, elmúlt, elfeledték. Hála Istennek, ez nem így van. 2001. július 13-án az Egyesült Államokbeli Algana város, Iova állam Kossuthról elnevezett megyéje székhelyének főterén, a megye alapításának 150. évfordulóján az állam kormányzójának jelenlétében ünnepélyesen felavatták Kossuth Lajos egész alakos szobrát. Az ünnepség keretében a magyar nagykövet felolvasta Mádl Ferenc köztársasági elnök üzenetét. Azt gondoltam, ezek után már semmiféle Kossuthtal kapcsolatos meglepetés nem érhet Amerikában. Nem így történt. Washingtonban, a Capitoliumban, ahol az amerikai történelem nagyjai és jelentős eseményei képekbe és szobrokba öntve hivatottak hirdetni az Egyesült Államok nagyságát, dicsőségét, az egyik teremben ott áll Kossuth Lajos mellszobra is, kifejezve a megtiszteltetést, ami Amerikát érte Kossuth látogatásával, és egy kicsit igazoló tanúként is, hisz ez az európai szabadságharcos így dicsérte az Államokat: „Ahhoz, hogy a szabadság napfényét megtaláljuk, Amerikába kellett jönnünk”. Az akkor már exkormányzó ezzel megerősítette az új kontinens polgárait abban, hogy hazájuk valóban a szabadság országa. Valóban meglepődtem a szobor láttán azon a helyen. Akik ottjártamkor úgy irányították a sétát a hatalmas épületben, hogy ez a szobor utunkba kerüljön, figyelték az arcomat, és elégedetten nyugtázták meglepetésemet. Hát igen, a sok kishitű magyart ide kellene hozni, hogy lássa, érezze, élje meg: mi, magyarok előkelő helyet foglaltunk el mindig a világban, és a hosszú rabság után újra elfoglaljuk helyünket a megbecsült nemzetek sorában. Ez a megbecsülés 1848-nak is köszönhető, hisz Kossuth ennek a forradalomnak és szabadságharcnak a szimbóluma volt, és marad is, ameddig él az 1848–49-es történelmi események emléke.

Tithli