„Este már éjjelizenét adott nekem”

Március 8.: Varrónőből bálkirálynő

2002. március 8., 01:00 , 60. szám
Sütő Ilona bálkirálynő korában...

Sütő Ilona 81. életévét tapossa, de még ma is gyakran ül le varrógépe mellé, mely éveken át biztosított megélhetést a számára. A beregszászi iparoscsaládból származó varrónő ma Bátyúban él, s nem mindennapi életutat tudhat maga mögött. Tizenkilenc évesen szépségkirálynőnek választották, majd néhány évvel később megszöktették.

– Akkoriban a szüleikkel mentek a lányok a bálba – meséli Ilike néni. – Tél volt, január 18., ropogott, fagyott. Nagy készülődés előzte meg a bált. Mihók bácsi, a fodrász megcsinálta a hajamat, közben kimanikűrözték a kezemet. Rózsaszín, földig érő, színjátszó taftruhát viseltem, lábamon magas sarkú cipő volt. A bál a Kárpátiban volt, akkoriban ott volt az úri kaszinó. Amikor megérkeztünk, a zene még nem szólt, körben ültek az asszonyok a lányaikkal. Odajött hozzám egy akkor még ismeretlen fiatalember, Szőke Miska, vasutas egyenruhában. Lesegítette a kabátomat, letette a ruhatárba, intett az asszonyoknak, hogy mindenki maradjon a helyén, majd zenét kért. A Kék Duna keringőt játszotta a zenekar, így nyitottuk meg a bált. Mondták is, hogy a Baksa lány nyitotta meg a bált, biztosan ő lesz a bálkirálynő is. Amikor aztán összeszámolták a szavazatokat, nekem egy egész kis csomagot hoztak, összekötve szalaggal. 39-cel több szavazatom volt, mint a vasúti főnök lányának. Turóczy Károly, a bál elnöke felvezetett a dobogóra, majd egész este táncoltam, minden fiú felkért. A bál végén az utolsó táncpartnerem beültetett a kocsiszánba és hazavitt. Egy óra múlva éjjelizenét kaptam a Grand hotelből. A ruhát később levágtam babajelmeznek, farsangkor abban nyertem második helyet.

– Hogyan ismerkedett meg a férjével?

– Beregszászban éltem lánykoromban, varrónő voltam. Az egyik bátyúi igazgatóné, aki hozzám járt ruhát varratni, egy alkalommal a keresztlányának, Olgának rendelt nálam ruhát. Az ő kérésére jöttem Bátyúba. Nagyon hamar híre ment a faluban, hogy van itt egy beregszászi varrónő, jöttek is a fiúk csapatostul. Sütő Miska épp egy híd építésén dolgozott, amikor arra sétáltunk Olgával. Szerelem volt ez első látásra, a barátok hiába próbálták elriasztani, hogy reménytelen, ő nem hagyta magát. Összeismerkedtünk, este már éjjelizenét adott nekem. Harmonikával dalolta, hogy „Szeretem az életemnél is jobban”. Ezzel hódított meg, mert nagyon szép hangja volt. Amikor később néhány barátjával eljött megkérni a kezem, nagyapa azt mondta neki: „Segítsen a jó Isten abban, amiben elindultál, fiam”. A szüleim nem nagyon örültek a választásomnak, mert a nagy beszolgáltatások miatt alig maradt pénze akkoriban a gazdálkodóknak. Anyósom állandóan rágta a Miska fülét, hogy mikor hozza már el azt a varrónőt. Ő azt mondta, úgysem fogják hozzáadni feleségül. Az egyik bál végén hazaindultunk, Olga az egyik irányban lakott, Miska a másik irányba fordított. Néztem, hogy hová visz. Így szöktetett meg. Amikor eljött értem a húgom, hogy hazavigyen, Miska nem engedett. Lakodalmat nem tartottunk, nagyon nehéz világ volt akkor. Megesküdtünk, aztán 32 évet éltünk együtt, 3 gyermeket szültem. Igazi szerelemházasság volt ez, ritka ma már az ilyen.

– jázmin –