400 méter mélyen, túl a 168 órán – meddig még?

Bérüket követelik az aknaszlatinai sóbányászok

2002. március 15., 01:00 , 61. szám
A műszakot nem engedik le a bányába

Az aknaszlatinai sóbányában március 6-tól szünetel a munka a 8-as és 9-es tárnákban. A bányászok több havi elmaradt bérüket követelve szánták el magukat arra a végső lépésre, hogy a szerda reggeli műszakot követően mindaddig lent maradnak, míg a bánya adminisztrációja nem tesz eleget követeléseiknek. A bányászok, elzárkózva mindennemű alkudozás elől, azt szeretnék, ha nemcsak ők, de a bánya valamennyi dolgozója megkapná elmaradt bérét.

– Az akciónak nem voltak konkrét szervezési előzményei – mondta a Kárpátaljának Flóra József szakszervezeti elnök. – A munkát nem tagadta meg senki, a történteket követően azonban a bánya vezetősége megtiltotta, hogy bárki is lemenjen a tárnákba. A felszínen rekedt bányászok azóta is munkahelyükön töltik a hivatalos szolgálati időt és amellett egész napos ügyeletet tartanak a bánya területén, így vállalva szolidaritást a tárnákban maradt társaikkal. Hétfőtől létrejött egy háromtagú, ún. békéltető bizottság is, mely folyamatosan konzultál a bánya vezetőségével a kifizetések lehetséges időpontjáról, illetve mértékéről, ám egyelőre kevés eredménnyel.

– A tárnákban tartózkodó bányászok egészségügyi állapotának rendszeres ellenőrzése és élelmezése kezdettől fogva biztosított – mondja Bocskay Nagyija bányaorvos. – A bányászok nagyon elszántak, de néhányuk szervezete nem képes tartósan ellenállni a lenti szélsőséges megterhelésnek. A magas légnyomás következtében fellépő oxigénhiány mindnyájuk esetében általános legyengülést okoz, ami súlyos tüdő- és szívkoszorúér-panaszokhoz vezet.

A tünetek súlyosbodása következtében már több bányászt fel kellett hozni a 400 méter mélyen fekvő bányából, akik rövidesen csatlakoztak a felszínen demonstrálókhoz.

– Csütörtök éjjel még papírdobozokon aludtunk, és kinek-kinek a családja küldött le élelmet – meséli Baráti Zoltán. – Sajnálom, hogy csak 36 óráig bírtam a gyűrődést, de most itt vagyok és folytatom tovább.

– Éjjel-nappal kint vagyunk és várjuk, hogy történjen valami – mondja Eib Vilmos, akit szintén rosszullétei miatt rendelt az orvos a felszínre. – Semmi mást nem kérünk, csak a jogos, többhavi keresetünket.

A megyei állami adminisztráció sajtószolgálatának a munkabeszüntetés kapcsán kiadott közleménye arra utal, hogy a sztrájk az egyik, a 75-ös választókerületben induló jelölt felbujtására tört ki, s annak ellenére folytatódik, hogy még a munkabeszüntetés első napján kifizették a dolgozóknak a decemberi bérüket. A dokumentum ugyanakkor emlékeztet rá, hogy a megye vezetése korábban több ízben is segítségére sietett a pénzügyi gondokkal küzdő vállalatnak, ám mára kimerültek lehetőségei. A közlemény hangsúlyozza, hogy több alkalommal felhívták már a figyelmet arra, hogy a sóbánya gondjainak végérvényes megoldása csak a tulajdonosváltás révén érhető el, ez azonban továbbra is késik.

A sztrájk hírére a helyszínre érkeztek a sóbánya felügyeletét ellátó Ukrszily Egyesülés vezetői, valamint az illetékes minisztérium képviselői, s megkezdődtek a tárgyalások.

A történtek kapcsán szerettük volna megtudni Anatolij Lanyinnak, az aknaszlatinai sóbánya igazgatójának véleményét is, ő azonban egyébirányú elfoglaltságai miatt nem ért rá nyilatkozni a sajtónak. A hivatalos álláspont és a megoldási lehetőségek tehát rejtve maradtak előttünk csakúgy, mint a bánya területén napok óta tanácstalanul, de kitartóan demonstráló bányászok és felszíni dolgozók előtt. Egy biztos: lapzártakor még több mint egy tucat bányász volt a tárnák mélyén, végkimerülésig küzdve a légnyomással és saját szervezetükkel a nincstelenség és kiszolgáltatottság ellen.

– farkas –