A kárpát-medencei magyarság televíziója

Idén 10 éves a Duna TV

2002. március 22., 01:00 , 62. szám

Beszélgetés Pekár Istvánnal, a Duna Televízió elnökével

– Mit tart az elmúlt tíz esztendő legfontosabb eredményének?

– A legfontosabb, hogy a Duna van, működik, és beépült az egész magyarság tudatába. Bármerre megyek – korábban mint szerkesztő, most mint elnök –, érzékelem, hogy a Duna kovász lett, a magyarság egyik legfőbb integráló ereje, ami hihetetlen produktum. Az elmúlt időszakban lényegében igazi intézménnyé váltunk és nem koptunk el, hisz eredeti célkitűzéseink máig érvényesek. Egyetlen példát említenék: Magyarország uniós csatlakozásával kapcsolatban a határon túliak joggal tartanak attól, hogy a történelmi Magyarország bizonyos nemzetrészei és az anyaország közé újabb vasfüggöny ereszkedik. Az emberek belátják, hogy pl. Ukrajna és Románia esetében olyan nagymértékű a gazdasági lemaradás, hogy belátható időn belül elképzelhetetlen csatlakozásuk az Európai Unióhoz és ez félelemmel tölti el őket. A Duna Televíziónak tehát továbbra is fontos szerepe van, lesz a határon túli nemzetrészek folyamatos és hiteles tájékoztatásában és a magyar nemzethez való tartozás érzésének erősítésében.

– Milyen jelentőséggel bír a kisebbségben élők számára a közeljövőben kiépülő Kárpát-medencei Regionális Hírszolgálat (KRH)?

– A kommunikáció hihetetlen fejlődésen ment át az elmúlt időszakban. Miközben a profi stúdióberendezések ára egyre növekszik, ami nehéz helyzetbe hozza a csekély költségvetésű közszolgálati televíziók mellett a kereskedelmi csatornákat is, a digitális technika lehetővé teszi, hogy némi befektetéssel egy-egy tehetséges, ambiciózus tanár vagy orvos is készíthessen minőségi, fesztiváldíjas filmeket. A KRH rendszer létrejöttével tehát sokkal több olyan kis stúdió létesülhet, ahonnan a hírtovábbító központokon keresztül naprakészen érkezhetnek anyagok a Dunához vagy más tv-csatornákhoz. Ez lehetővé teszi, hogy minden, a magyarság szempontjából fontos eseményről készüljön tudósítás. Sajnos, a DTV ezzel kapcsolatos elképzeléseit nem sikerült maradéktalanul megvalósítani, mi ugyanis azt szerettük volna, ha minden egyes külhoni stúdió önálló, szuverén alkotócsoportként működik, hogy az anyag készítője és a sugárzó közé már ne kerüljön köztes elem.

– A következő tíz év perspektívái?

– Az elmúlt tíz év mennyiségi fejlődést jelentett: lassan-lassan betöltöttük a műsoridőt, kialakult egy műsorstruktúra, amin belül természetesen vannak jó és időnként kevésbé jó műsorok. A következő időszak ugyanakkor mindinkább a minőségi fejlődést kell jelentse, amihez viszont sokkal több pénzre van szükség. A másik nagy feladatunk ezért megerősíteni a Duna Televízió anyagi körülményeit, mégpedig az állami költségvetés révén. A Duna által felvállalt feladatköröket ugyanis nem lehet pótlólagos reklám és egyéb, esetleges bevételekből ellátni, így az anyaországnak mindenképpen áldoznia kell azért, hogy megfelelő műsorral lássuk el a nemzetet.

P. Zs.

A Duna Televízió azzal a céllal kezdte meg adását 1992 karácsonyán, hogy a határokon túl élő magyarság szellemi és kulturális fejlődését szolgálva, összeköttetést teremtsen az anyaországgal.

Megalakulása óta több mint száz alkotói csoporttal épített ki kapcsolatot szerte a világon. A Kárpát-medence legeldugottabb régióiból is érkeznek tudósítások a Duna TV szerkesztőségébe. A kép- és hangminőség javítása érdekében a DTV 1997-től folyamatosan digitális kamerákkal látta el a tudósítói hálózat legjobb munkatársait. Így kaptak kamerát marosvásárhelyi, sepsiszentgyörgyi, bukaresti, kolozsvári, székelyudvarhelyi, nagyváradi, szabadkai, felvidéki, ungvári és újvidéki alkotók. A tudósítói hálózat értelemszerűen a Kárpát-medencében a legszervezettebb: a Duna Televízió az anyaországban ötven, a határon túlról negyven műhelytől kap rendszeresen filmeket műsoraihoz.