Igyekeznek titokban tartani a bajt

Nő a gyermekkori pszichés megbetegedések száma

2002. április 12., 02:00 , 65. szám

Kárpátalján jelenleg több mint 6000 pszichés zavarokkal küszködő gyermeket és fiatalkorút tartanak nyilván. Egyes felmérések szerint ma a gyermekek 80%-ánál figyelhető meg valamilyen mértékű eltérés a pszichés fejlődés általános normáitól, ami nem éppen megnyugtató adat. A témával kapcsolatban Jevgenyij Stilman megyei pszichiáterrel, a Beregszászi Központi Pszichoneurológiai Kórház vezető főorvosával beszélgettünk.

– A gyermekkori pszichés rendellenességek kérdésköre igencsak aktuálissá vált az utóbbi időben – mondja. – Az elmúlt években mind Ukrajnában, mind a nyugati jóléti társadalmakban számottevően nőtt a neurotikus és pszichés zavarokkal küzdő fiatalkorú betegek száma, ami jelzésértékű a szülők, pedagógusok, de a szakemberek számára is. Megyei viszonylatban a legelterjedtebb patológiák közé sorolhatók a különböző neurotikus rendellenességek, pánikbetegségek, a vizeletürítés szabályozásának defektusai. Nem elhanyagolható továbbá a nálunk is terjedőben lévő öngyilkossági kényszer, valamint a pszichogén anyagok egyre növekvő fogyasztásának problémaköre.

– Mennyiben köthetők ezek a jelenségek a mindennapok tapasztalataihoz?

– Az utóbbi hónapokban például az árvíz sújtotta területeken élő gyerekek körében szinte megduplázódott az ún. poszttraumatikus neurózisok száma, ami várhatóan tovább fokozódik majd. Eddig mintegy tíz, 3-9 éves gyermeket kezeltünk az árvízi trauma következtében kialakult félelmek, ágybavizelés, egyéb tünetek miatt. Az 1998-as árvizet követően a felnőttek körében most jelentkezett egyfajta neurózishullám és – meglátásom szerint – ez egy-két éven belül a gyermekeknél is bekövetkezik. Ami a pszichikai fejlődés rendellenességeit illeti, ezek mögött gyakran szintén szociális jellegű problémák húzódnak. A gyerekek nehezebben viselik az igényeik és a lehetőségeik között mutatkozó jelentős különbséget, de a tévéreklámok, filmek által közvetített „tökéletes világ” elérhetetlensége is súlyos feszültségeket okoz bennük. Az első viselkedési zavarok általában iskoláskorban jelentkeznek. Tünetei az érzelmi labilitás, az ingerlékenység, a különböző félelmek, a személyközi konfliktusok, illetve az álmatlanság, az étel megtagadása stb.

– Általában milyen reakciót vált ki mindez a szülőkből?

–A gyakorlat azt mutatja, hogy a legtöbben igyekeznek elodázni, minél tovább „titokban tartani” a problémát. A fizikális tünetek megjelenésével rendszerint gyermek- vagy belgyógyászhoz fordulnak, majd neuropatológushoz, aki végül pszichiáterhez irányítja a beteget. Ez azonban hosszú időt vesz igénybe, ami csak súlyosbítja a helyzetet. Nem segít a probléma kezelésében, hogy a nyugati gyakorlattal ellentétben, nálunk egyelőre sem az iskolaorvosi, sem a családorvosi hálózat nincs kiépülve, így nagyon szűk tere van a lokális megelőzésnek, feltárásnak. Egyébként Kárpátalján jelenleg járásonként egy-egy gyermekpszichiáter fogadja a betegeket, ami lényegében elég is lenne, ha szükség esetén idejében igénybe vennék segítségüket.

Popovics Zsuzsanna

A megyei pszichoneurológiai kórház gyermekosztályán évente mintegy háromszáz kis beteget kezelnek, főként oligofréniával (örökletes úton, illetve fertőzés következtében fellépő gyengeelméjűség) és epilepsziával. Ezt követik az előfordulás gyakoriságát tekintve a neurotikus megbetegedések, valamint a viselkedészavarok. A 45 férőhelyes, mindössze hat helyiségből álló, alig 120 m2 alapterületű osztály nem képes ideális körülményeket biztosítani a kis betegeknek. Az omladozó vakolatú, rácsos ablakú épületben mindössze három hálóterem, egy pici közös tanterem és folyosó áll a gyermekek rendelkezésére. A fürdőszobának titulált zuhanyzó helyiségben is mindössze egy éve van hideg-meleg víz, az is egy külföldi jótékonysági alapítványnak köszönhetően. A hideg beálltával az elmúlt nyár folyamán kialakított apró játszótér sem nyújt kikapcsolódást a gyerekek számára, így a kis betegek egyetlen szórakozásául ilyenkor egy nagyképernyőjű színes televízió szolgál.