Nagymamám töltött káposztája

Családi hagyományok, történetek

Néhány emberöltővel ezelőtt Kaszony mezőváros volt. Éltek ott grófi, bárói családok is. Az én üknagymamám, Váradi Erzsébet a Szendrey báróéknál volt szobalány.

Egyszer a báró úr nagy vendégséget hívott magukhoz anélkül, hogy a feleségét erről értesítette volna. A báróné pedig éppen aznap adott kimenőt a szakácsasszonynak. Hazajön a báró, és mondja a feleségének, hogy utasítsa a szakácsot: finom ebédet főzzön, mert előkelő vendégeket várunk. Mondja a báróné, hogy a szakácsnő aznap kimenőt kapott. Erre a báró ellentmondást nem tűrve kijelentette: „Akkor főzzél te”.

A felesége nagy felháborodással nekikezdett káposztát tölteni, de nem értett hozzá, cérnával kötözte össze a leveleket. Belépett a konyhába az üknagymamám, Erzsike és nézi, mit csinál a nagyságos asszony. Rögtön látta, elkel itt a segítség, ajánlkozott, majd ő elkészíti az ebédet. Az asszonya azonban kizavarta a konyhából azzal, hogy mit ért egy parasztlány ehhez. Meghallotta ezt a báró. Bevezette Erzsikét a konyhába, és rászólt a feleségére: „Add oda a káposztát a kislánynak, meglátjuk, ő hogy tudja”. Erzsike rögtön nekilátott, befűszerezte, ügyesen megtöltötte, meg is főzte.

Megjöttek a vendégek. Először a nagyságos asszony káposztáját tálalták fel. Senkinek sem ízlett, hiszen még a cérna is rajta volt. Behozták a másik káposztát, azt mindenki dicsérte. Behívatta a báró az üknagymamámat és megmondta, hogy ezt a káposztát ez a kislány töltötte. Mindenki megdicsérte, s kérdezték, kitől tanulta elkészíteni. Ő büszkén válaszolta, hogy az édesanyjától. Erre minden vendégtől kapott 20 fillért.

Marusinec Beáta, Beregszász