Józsuék

2002. május 24., 02:00 , 71. szám

Kérdem Ánya nénit, mennyi az idő? Dél – mondja, majd rám néz, és nyomatékkal hozzáteszi: miszerintünk. Nem Budapest és nem Kijev szerint. Hegyoldal, gyönyörű táj, ősi ruszin falu Európa közepén. Nyugodt emberek, akik bölcsebbek, mint a világ, melyben élnek. Ebben a faluban délben dél van, éjfélkor éjfél, és ha korán kell kelniük, ehhez nem átállítják, hanem felhúzzák az órát. Valakik, az okosak úgy gondolták, ha Józsué sikeresen megállította a napot huszonnégy órára, ők majd siettetik. Persze ők nem vittek hajnali rohanás és félbehagyott reggeli után nyűgös gyereket óvodába. Ők még nem nyomakodtak fel tömött buszra, hogy álmosan beérjenek az irodába, ahol majd kávéval tartják magukban a lelket. Ők nem indítottak reggeli fáradtsággal esztergapadot, ők csak kitalálták az óraátállítást. Állítólag valami tudományos felmérés történt, és energiát takarítanak meg a világításon. Talán hihető is lenne a dolog, de mi az ára? A civilizációs ártalmak az embert így is először idegileg teszik tönkre, és csak azután jönnek az egyéb nyavalyák, amelyekről az orvosok többnyire csak annyit mondanak, hogy idegi alapon vannak. Egyébként senki nem számolt utána ennek a takarékossági csodaötletnek, így még a haszon sem bizonyított; hát még a kár, amit ez a bődületes ökörség okoz az embereknek! Anyám mesélte, hogy mennyire sajnálták a mindig álmos, görbe hátú, sápadt arcú osztálytársaikat, akik az iskola előtt két órával már letanulták a magukét a rabbinál. Biztos nem volt bölcs dolog ez a reggeli tanítás a rabbi részéről, de legalább nem fűzött hozzá tudományos magyarázatot. Ma viszont mindent megmagyaráznak tudományosan: mit miért tegyünk, vegyünk és együnk. Aztán jön a következő nagy tudományos magyarázat, persze azt már egy másik multinacionális cég pénzeli, amivel megmagyarázzák, mit miért ne tegyünk, ne vegyünk és ne együnk. Azt hiszem, Ánya néni, kinek óráját nem húzta át a tudományos szélhámosság, nem tudja, mi a biotermelés. De annak idején, mikor a szovhoz mázsaszámra szórta a burgonyaföldekre a DDT-t, saját földjén kézzel szedte a bogarat a krumplibokorról, mondván, nem szereti a szovhozból hozott krumplit. Ma már az agronómus sem használ DDT-t, de hát hosszú időnek kellett eltelni, és sok mérget kellett megenni, mire rájöttek, hogy itt is tévedett a tudomány. Visszatérve az órához, én is ismerek egy tudományos felmérést, amelyet jómódú roma családok körében végeztek. Megvizsgálták, milyen tárgyakat, eszközöket használnak, összehasonlítva a velük együtt élő más nemzetiségűekkel. Bizony, minden tárgy, amit a környezetükben élők használtak, náluk is megtalálható volt, kivéve az ébresztőórát. A kérdésre, hogy miért nincs vekker a házban, kérdés volt a válasz: mire az? Egy öreg aztán elmagyarázta, hogy azért nem kell, mert felkölti a gyerekeket. Na és ha iskolába kell menniük? Elmennek, ha felébrednek. És ha fontos ügyben a felnőtteknek kell utazni, például hajnalban? Ugyan kérem, ha fontos az ügy, már órákkal előtte nem tud aludni az ember – mondja az öreg. Hát igen, azt hiszem, a faluban, ahol nem húzzák át tavasszal az órát, és a családban, ahol nincs vekker, tudnak valamit az életről, amitől mi, a fogyasztói társadalom mókuskerekébe zártak egyre távolodunk.

Tithli