2002. június 14.

2002. június 14., 02:00 , 74. szám

Jézus így válaszolt: Én vagyok az út, az igazság és az élet, senki sem mehet az Atyához, csakis énáltalam. János 14,6

Az én vagyok kifejezés Jézus legsajátosabb önkijelentéseihez tartozik János evangéliumában. Mindig olyan valamiről vagy valakiről mondta az ilyen kijelentéseit, ami vagy aki az ember létszükségleteinek egyike. Gondoljunk csak arra, amikor azt mondja: én vagyok az élet kenyere, vagy én vagyok a világ világossága, én vagyok a jó pásztor. Szükségünk van kenyérre, fényre, vezetésre. A fenti igében pedig Jézus olyat jelent ki önmagáról, ami az egész életét, messiási munkáját áthatja és betetőzi.

Én vagyok az út: egyedüli út, amely az Atyához vezet, amelyen el lehet jutni az üdvösségre. Ezt az utat ismerjük, mondja Jézus, és nem csak ismerjük, de járunk rajta. Minden ember kitűz maga elé egy célt, egy életutat, amit az életében végig szeretne járni. Valakinek sikerül, másoknak nem, de bárhogy is van, senki más nem képes végigjárni ugyanazt az utat. Jézusnak is volt egy életútja. A zsidókhoz írt levél azt mondja, egy élő és új út volt ez, melyet ő nyitott meg előttünk (Zsid 10,20). De nem csak ő nyitotta meg, ő maga alkotta ezt az utat. Azon az úton, amelyen ő elment az Atyához, azon mi is járhatunk. Senki sem mehet az Atyához, csak énáltalam, mondja.

Én vagyok az igazság: a nyilvánvalóvá lett, el nem rejthető valóságot érti ezen. Itt azonban nem áll meg, betetőzi ezt a kijelentését azzal, hogy ő az élet. Azt jelenti ez, hogy az igazság nem maradt a szemlélet világában, hanem ajándékba kaptuk. Jézus által részesévé váltunk annak, létformánkká vált a közösség az isteni élettel. Jézus azért az út, mert ebbe az isteni igazságba, az élet szférájába vezet el bennünket. Hadd vezessen hát bennünket ő, hadd legyen a miénk ez az igazság, és hadd lehessünk mi Jézus Krisztuséi, hogy beteljesedjen rajtunk is az írás: akié a fiú, azé az élet, akiben nincs meg az Isten Fia, az élet sincs meg abban.

Molnár Zsolt, mezőgecsei református segédlelkész