Ivaskovics Viktor: Tiltakozott a kötelező dolgok ellen
Isten éltesse!
Ivaskovics Viktor 1974. június 28-án született Ungváron. A beregszászi Illyés Gyula Magyar Nemzeti Színház társulatának tagja már szülővárosában elkezdte a művészi pályára való felkészülést, amit azután Kijevben folytatott a színművészeti főiskolán.
– Milyen volt a gyermekkora?
– Nagyon csendes gyerek voltam egészen iskolás koromig. Az iskolában azután már rajongtam a metálért és a rockzenéért, és úgy is öltöztem, mint egy rocker. Abban az időben, a szovjet érában ez még kellemetlen következményekkel járhatott, hiszen hosszú hajam, lezser öltözékem és lázadozó viselkedésem nem tetszett a tanároknak. Erősen tiltakoztam a pionírság és általában a kötelező dolgok ellen. Kétszer is igazgatói megrovást kaptam emiatt. Az iskolában sohasem szavaltam, csupán tánccsoportba jártam; oda is egy lány miatt iratkoztam be. A változás akkor következett be, amikor elhatároztam, minden irodalomórára megtanulok egy verset, hogy kijavítsam a sok kettesemet. Egy idő múlva azután éppen a tanárom javasolta, hogy meg kellene próbálnom a színészi pályát. Így kerültem az Ungvári Közművelődési Szakiskolába, ahol a kultúrszakköri rendező szakot el is végeztem.
– Hogyan lett végül színész?
– Gyerekkoromban az erdészi pálya érdekelt, mert vonzott a nyugodt természet. Aztán változott a véleményem, és már kamionsofőr lettem volna szívesen. Végül nagy vágyam az volt, hogy rendező lehessek, de később, a színművészeti főiskolán, ahová a színészi szakra nyertem felvételt, nem vittem párhuzamosan a rendezői szakot is, mert úgy gondoltam, hogy mind a két pálya teljes embert kíván, és a kettőt együtt nem tudnám tökéletesen csinálni. A színészet mellett döntöttem, amit a mai napig nem bántam meg.
Karmacsi
