Új pacsirta a Credo együttesben

„A szerelmes dalokat éneklem a legszívesebben”

Varga Katalin nevével és hang­­jával egy ideje már nemcsak a dal­versenyek kedvelői találkozhatnak. A tizennégy éves ungvári lány ugyan­is a Credo együttes állandó tagjává vált, noha jelenleg még az Ungvári 10. Sz. Dayka Gábor Kö­zép­­iskola padjait koptatja.

– Egészen kis korom óta éne­kel­getek, sokan tanácsolták, hogy keres­sek egy énektanárt. Ki­lencévesen aztán kötél­nek álltam. Nem sokkal később elmentem a nő­vé­remmel és a taná­rom­mal egy versenyre, ahol első helyezett lettem. Az­ó­ta egyre biztatnak, hogy ne hagyjam abba.

– Hány helyezést gyűjtöttél össze mostanáig?

– Nem tudom, talán kilencet, tízet.

– Miért fordultál épp az erdélyi dalok felé?

– Nemcsak az erdélyi dalokat szere­tem, mindenféle népdalt szívesen éne­ke­lek, de általában erdélyi és moldvai dalokat választok. Egyrészt nagyon szép a szövegük, ugyanakkor a dallamuk is eléggé összetett. Nehezebb meg­ta­nulni, mint egy átlagos magyar népdalt, de nekem tetszenek bennük a hajlítások, a félhangok. Általában kazettáról tanulom a dalokat, többször is meghallgatom, míg egészen jól nem megy. Az előadók közül Budai Ilo­na a kedvencem, a nép­da­lok közül pedig a sze­rel­mes dalokat éneklem a leg­szívesebben.

– A hétköznap­ja­idban hogyan jelent­kezik a népdalok sze­re­tete?

– A külsőségekben nem annyira, tehát a nép­viseletet csak fellépéskor veszem fel, de egyébként amennyire egyáltalán lehetséges, átjárja az egész életemet.

– Hogy kerültél kapcsolatba a Credóval?

– Részt vettem az V. Kárpátaljai Magyar Dalversenyen Beregszászban, melynek Ivaskovics József, az együttes vezetője a szervezője. Később a temp­lom­ban is találkoztunk, ő vezette ugyanis nálunk a kórust. Megkérdezte, volna-e kedvem énekelni a Credóban, én pedig igent mondtam.

– Szólóban nehezebb énekelni, mint kórusban, vagy a Credo együt­tesben?

– Nehezebb, nagyobb az izgalom, mert a kórusban nem olyan feltűnő, ha valaki hibázik, megcsuklik a hangja. A szólózás mégis jobb, mert akkor ki tudom adni a hangomat, különösen a népda­lok­nál. A Credo annyiban más, mint egy kó­rus, hogy különböző jellegű dalokat szólaltat meg, és mindhez más-más ének­lési technika kell.

– Jársz még énekórákra?

– Énekórákra már nem, csak kórusra, és persze Józsi bácsi is foglalkozik a hangommal. Segít a helyes leve­gő­vétel kialakításában, amivel elég sok problémám van. Ezenkívül hangképzési gyakorlatokat is végzünk, hogy minél jobban sikerüljenek a hajlítások.

A Credo legifjabb pacsirtája még nem döntötte el, hol szeretne tovább tanulni. Legnagyobb kritikusa a nővére, aki, ha kell, tartja benne a lelket, segít, biztat, de észreveszi a hibákat is. Kati pedig csak fújja a dalokat…

Olasz Tímea