Zöldségek

2002. június 21., 02:00 , 75. szám

A zöldségeskerteket sokan ma is bolgárkertnek hívják. Különös érzékük és szakértelmük volt a vidékünkre is elkerült bolgár kertészeknek a földhöz, a zöldség- és gyümölcstermesztéshez. Kárpátalján azóta sincs igazi dinnyetermesztés, mióta nem ők foglalkoznak vele. Sikerük egyik titka a szakértelem mellett az volt, hogy a bolgár kertészeknek nem volt saját földjük, bérelt földön termeltek, és lehetőleg minden évben változtatták a megművelendő területet. Feltétlenül folyó közelében ütöttek tanyát, ahol az egész nap körbejáró ló egy speciális szerkezettel kiemelte a vizet a mederből, és az szüntelenül csordogált a zöldséges sorok között.

Az Amerikai Egyesült Államok zöldséges piacain csodálatos áruk között pici, sárgás bőrű emberkék szorgoskodnak, saját hűtőkocsijukból rakják ki a friss portékát, kedves amerikai angolsággal kínálják, csomagolják, ismertetik az árut. Az Európában ismert, illetve sok ismeretlen zöldség, gyökér és néhány gyümölcsfajta képezi a rendkívül bő választékot. Az ember nem csodálkozik Amerikában a különböző nációkon, így nem is tettem szóvá ismerőseimnek a feltűnően kis növésű vietnamiak­nak tűnő zöldségeseket.

Aztán ezer kilométerrel arrébb, egy másik államban (van belőlük bőven) a piacon a zöldséges standoknál megint ugyanez a kép fogadott: kis emberkék még kisebb aranyos gyermekei mérnek, kiszolgálnak, csevegnek a többnyire kövér, testes vevőkkel. Itt már nem mulasztottam el a kérdezősködést. Kisült, hogy a kis sárgás bőrű bolgárkertészek vietnami hegyi őslakók, hmongok. Sorsuk valamelyest hasonlít a krími tatárokéhoz, akiknek harcosai a második világháború alatt a németek mellé álltak, és megtorlásul a háború végén Sztálin az egész népet Oroszország belsejébe deportálta.

Állítólag mondott olyat is a nagy vezér és bölcs tanító 1944 végén, hogy a kárpátaljai magyarság kérdése csak vagonkérdés. Szerencsére akkor a vagonok másra kellettek. Folyamatban volt ugyanis az európai gyárak leszerelése és Oroszországba szállítása. Szabad kapacitásuk csak Beneséknek volt a magyarok szállítására. Benes, a demokrata, nem lacafacázott a magyarokkal, alkalmazta a sztálini módszereket. Kíváncsi lennék, mit érzett, mikor kommunista szövetségesei és a KGB-tisztek, látva, hogyan gátolja Csehszlovákia szocialista útra térését, vele szemben is alkalmazták a szovjet módszereket, azaz kidobták az ablakon, a nyolcadik emeletről. Vajon mit gondolhatott az alatt a húsz másodperc alatt, míg földet ért, és palacsintává lapult a kövezeten?

Az amerikaiak becsületére legyen mondva, látva a vietnami háború elvesztését, és tudva, hogy milyen sors vár a hmon­gokra, katonai szállítógépekkel átdobták a mintegy harminc­ezres lélekszámú népet Amerikába. Ott aztán vezetőik kisétáltak a piacra, és a rengeteg műtrágyával, gyomirtóval termesztett botrányos zöldségtermékek láttán rájöttek, hogy Amerika számukra is Amerika, megtalálták a lehetőséget a megélhetésre. Sokat dolgoznak, nem irigylem őket, de nem is féltem. Ottjártamkor, nyár közepén 3 USA-dollár volt egy kilogramm uborka a piacon.

Tithli