Vágányzár – a szükséges rossz?

Utazni muszáj…

2002. július 5., 02:00 , 77. szám

A Bátyú–Királyháza–Huszt vonalon közlekedő dízel személyvonatok lassúságát és a szerelvényeken uralkodó állapotokat nem szükséges bemutatni azoknak, akik rendszeresen igénybe veszik ezen közlekedési eszközöket. Az okok ismeretesek: mind a szerelvények, mind a vasúti pályák elavultak, modernizálásuk pedig nem megy egyik napról a másikra.

A probléma nem új keletű, ami miatt most mégis felvetésre kerül, az egy június 19-én történt sajnálatos eset, amikor a Bátyú–Beregszász vonalon több száz utas maradt „hoppon”, azaz vonat nélkül, egy késve meghirdetett vágányzár miatt. Az esetet több olvasónk is szóvá tette, ezért kerestük meg Petro Be­zuglijt, a lembergi vasút ungvári vonalfőnökségének személyforgalmi igazgatóját, akit a felújítási munkálatok menetéről és gyakorlatáról kérdeztünk.

– Ami a szerelvényeket illeti, eddig négy dízelvonatot sikerült teljes egészében felújítani (vonatonként 150-200 ezer hriv­nya értékben), a fennmaradó hármat azonban, anyagiak híján, egyelőre nem áll módunkban a javító műhelybe küldeni. A vasútvonalak modernizálása már nem csak financiális kérdés, további meghatározó tényezők az anyagellátás, az eszköz- és munkaerő-összpontosítás, a forgalomtervezés. Ez utóbbi főként az egy sínpáros vonalszaka­szokon jelent gondot, ahol időnként kénytelenek vagyunk vágányzárlatot hirdetni. Ilyen a Bátyú–Beregszász vonalszakasz is, ahol júniusban kezdődtek el a teljes körű felújítási munkálatok.

– Kinek a hatáskörébe tartozik az utasok időben történő tájékoztatása?

– Mint említettem, a felújítási munkálatokat komoly tervező- és szervezőmunka előzi meg, és rendszerint csak öt-hat nappal korábban dől el egy-egy szükségszerű vágányzár pontos időpontja. Amint rögzítettük az időpontot, azonnal értesítjük az érintett vonalszakasz állomásait. A június 19-i incidens kapcsán azt mond­hatom, minden bizonnyal emberi mulasztás történt, amit természetesen igyekszünk kiküszöbölni. Az említett vonalon egyébként a továbbiakban is számítani lehet vágányzárra, mivel a 800-1000 méteres munkaszakaszokkal „araszoló” felújítás – elsősorban az anyagiak függvényében – több hónapig is eltarthat.

Petro Bezuglij emellett arról is szólt, hogy a szerelvények és vasútvonalak felújítása nem csak a vasút érdeke, és nem csupán a gyorsabb közlekedés, de a balesetmentesség szempontjából is fontos. A Legfelsőbb Tanács hatályos döntései értelmében jelenleg 28-féle, különböző kategóriájú utazási kedvezmény, illetve ingyenjegy (nyugdíjasok, rokkantak, veteránok stb.) vehető igénybe, amelyek ellenértékét az illetékes hatóságok, valamint a járási és városi adminisztrációk, tanácsok lennének kötelesek kompenzálni. A vasút azonban évek óta nem tudja behajtani a már mintegy 350 ezer hrivnyára rúgó tartozásait az érintettektől. Ez valóban nem kevés pénz, adósságból viszont nem lehet új pályákat építeni...

A vágányzárra visszatérve, az ominózus szerdával kapcsolatban Szergej Glovát, a Bátyúi vasútállomás állomásfőnökét is meg­kérdeztük. Mint elmondta, a közlekedés szüneteltetéséről az állomás két-három nappal korábban kap hivatalos értesítést, amit azonnali hatállyal továbbít az utazó közönség felé, és ez a június 19-i, 23-i, 25-i vágányzár esetén is így történt.

(Csak zárójelben jegyzem meg, hogy az értesítés, személyes tapasztalataim szerint, általában egy egyszerű füzetlapra írt néhány sort jelent arról, hogy ekkor és ekkor, ez és ez a vonat nem közlekedik. Persze kizárólag államnyelven, alig olvashatóan és legalább öt-hat hasonló papír­fecni közé rejtve. Vajon lenne más, hatékonyabb megoldás a tájékoztatásra? Min­den bizonnyal.)

Popovics Zsuzsanna