Gáspár Sándor: „Kárpátalja fantasztikus idő­­utazás számomra”

2002. augusztus 2., 02:00 , 81. szám

Gáspár Sándor Jászai-díjas érdemes művész a napokban a beregszászi Illyés Gyula Magyar Nemzeti Színházban próbál. Csokonai Az özvegy Karnyóné című darabjában a szeleburdi Tipptoppot alakítja.

– Ho­gyan jött lét­re a közös pro­dukció?

– Már ré­g­­­­­­­­­­­­­­­óta a leve­gő­ben volt ez a közös pro­duk­­­­ció. Végül si­ke­rült idő­pon­tot egyez­tet­­nünk Vid­nyán­szky At­ti­­lával, így jöt­­tem el Bereg­szászba. Nagyban köszönhető ez annak is, hogy az Új Színházban korábban sikere­sen tudtunk együtt dolgozni.

– Melyik szerepére a leg­büszkébb?

– Nehéz kérdés, mert sze­re­tem a szerepeimet. A próbák idő­szakában sikerül elérnem azt az álla­potot, amikor már várom, hogy eljátszhassam a szerepemet. Ezért nagyon nehéz választanom. Talán a pályám elején a Vígszínházban az Elefántember címszerepe volt számomra a nagy kiugrás. De em­líthetném a Stílusgyakorlatokat, a Hetvenkedő katonát, Egy őrült nap­lóját, az Othellót. Mostani kedvencem a Bolha a fülben, amelyben éppen Vid­nyán­­sz­ky Attila rendezésében ket­tős főszerepet játszom.

– Járt már Kárpátalján?

– Igen. Mintegy hat éve A ró­zsa vére című film jeleneteiből néhányat itt forgattunk, pon­to­sabban a Tiszaháton és a Szi­nevéri-tó környékén. Itt talál­koz­tam először Vidnyánszky Atti­lával és a beregszászi társulat né­hány tagjával.

– Milyen benyomásokkal tér haza Kárpátaljáról?

– Fantasztikus időutazás ez számomra. Picit a gyermek­ko­romat hozza vissza, amikor Szen­tes még nagyon hangulatos, de elég­gé össze-vissza tákolt város volt. Ugyanakkor az ott élő embe­rek, akárcsak a kárpátaljaiak, hihetetlenül jól kommunikáltak és nyitottak voltak.

karmacsi