„A belülről fakadó nemzettudat örök és semmire sem váltható...”
Isten éltesse!
Aknaszlatinán a napokban ünnepli 72. szьletésnapját Sóbányi Imre, a KMKSZ helyi alapszervezetének elnöke, aki a település magyar közösségének fáradhatatlan motorjaként tevékenykedik évek óta a nemzeti megmaradás és felemelkedés szolgálatában.
– Mi volt az eddigi legemlékezetesebb születésnapi ajándéka?
– Az aknaszlatinai millenáris park, melyet a hetvenedik születésnapom harmadnapján avattunk 2000. augusztus 20-án. Számomra ez a park jelenti – mellőzve mindenféle pátoszt – a közös akarat és összefogás szimbólumát. Sokan, sokat dolgoztunk érte, ezért is volt nagy öröm látni a több száz fős millenniumi ünneplősereget, akikkel együtt méltathattuk a magyar állam ezeréves fennállását. Ez a park a felső-Tisza- vidéki magyarság létének, élni akarásának kézzel fogható bizonyítéka, amire joggal lehetünk büszkék mindannyian.
– Imre bácsi Tószegen született, tizenéves volt, mikor családjával Aknaszlatinára költözött. Ugyanakkor túlzás nélkül elmondható, hogy kevesen ismerik Önnél jobban a bányásztelepülés múltját.
– Az igazsághoz hozzátartozik, hogy az 1700-as évek végén apai szépapám, Sóbányi Gyula volt Szlatina első tanítómestere, míg édesapám nagybátyja, Sóbányi Pál rövid ideig itt volt római katolikus plébános. Jómagam tizennégy éves voltam, mikor 1944-ben édesapám állást kapott a helyi patikában, és ideköltöztünk. Tőle is sokat hallottam Szlatina múltjáról, mivel itt született és itt töltötte gyermekkorát, később pedig a bányamúzeum létrehozása kapcsán folytattam intenzív településtörténeti kutatásokat. Akkoriban lázas munkával kerestem, gyűjtöttem a bányászközösség még fellelhető tárgyi és szellemi emlékeit, melyek azóta a bányászmúzeum kincseit gazdagítják. Emellett már fiatal koromtól kezdve szervezői munkakörben dolgoztam, és a legkülönfélébb emberekkel voltam állandó kapcsolatban. Kis odafigyeléssel tőlük is sok mindenről hallhatott az ember: a bányavilágról, a közösségi élet történéseiről.
– Megosztana velünk néhány érdekességet?
– Kevesen tudják, hogy az aknaszlatinai sóbánya több bányászati világrekordot tudhatott, tudhat a magáénak. Itt volt fellelhető például a legmagasabb bányaüreg (110 méter), valamint egy fél kilométernél is hosszabb tárna, melyek azonban mára sajnos víz alá kerültek
– Hogyan látja, helyi szinten lesz, aki továbbvigye a nemzeti múlt és örökség szeretetét, tiszteletét, ápolásának természetes, belülről fakadó igényét?
– Fogas kérdés. Az erkölcsi alap megvan, de mindenkit szorít az anyagias világ, a fiatalok minden idejét, energiáját felemészti a hétköznapok gondja-baja, megélhetési válsága. Ezt látszanak alátámasztani a közelmúlt történései is, amikor a választások idején sajnos elég sokan adták el és fel magyarságukat, közösségi hovatartozásukat. A belülről fakadó nemzettudat ezzel szemben örök és meglátásom szerint semmire sem váltható...
Popovics Zsuzsanna
